A jelen korban sok embert foglalkoztat a reinkarnáció. Ez természetes következménye annak a szellemi fejlődésnek, mely összezsugorította a földet olyan értelemben, hogy kommunikációs eszközei által megszüntette még földrészek között is a távolságot. Így tömöríve olyan információkhoz jutottatok, melyek nemcsak felvetik a reinkarnáció kérdését, de nem is tudnak mit kezdeni vele előző ismereteik alapján.

Van reinkarnáció. Akár eszetekre, akár szívetekre hallgattok, nem tudtok belenyugodni abba, hogy a földi élet poklánál nagyobb és általánosabb poklot létben tarthat az az Isten, akit ti joggal SZERETET-nek neveztek. Hogy is szűnhetne meg a fejlődés lehetősége abban a világban, amelyet ti másvilágnak neveztek, melyben még nagyobb lehetőség kell hogy legyen az örök értékek kibontakozására, mint itt a földön. Ha pedig valaki azt mondaná, hogy nem a fejlődés, csupán a fejlődés iránya válik megváltoztathatatlanná, hát erre csak azt mondom, hogy ismét olyasmit állítotok, mely át nem gondolt kijelentés, mivel a tisztábban látás nem eredményezhet nagyobb lemerevülést a boldogtalanság irányában, mint a kevésbé tiszta látás. Ha tehát valaki odaát nem lát tisztábban, mint itt a földön, akkor nem is lehet boldogtalanabb a rossz miatt. Ha pedig éppen tisztultabb látása következtében él át nagyobb lekiismeretfurdalást, az csak azért lehet, mert javulni akar. Ha pedig valaki javulni akar, képtelenség, hogy éppen a TEREMTETLEN SZERETET akadályozná meg ebben! Higgyétek el, nem lehet örökkön örökké senkinek rosszul törekednie arra, hogy boldog legyen, ha egyszer arra teremtette őt a TEREMTŐ.

Igaz, hogy minden rossz egy elrontott jó. Amint lehetetlenség, hogy valaki mindig minden jót elrontson, éppen úgy lehetetlenség, hogy valaki mindig minden jót jól csináljon. Mindig mindent jól csinálni csak Én tudok, mert egy vagyok az Atyával. Ezért mondhattam, hogy Nálam nélkül semmit sem tehettek, de Velem természetesen tehetitek mindig a jót. Ennek örökkön örökké csak elvben lehet ellene mondani. Gyakorlatban azért nem, mert nemcsak örök életre vagytok teremtve, hanem örök boldogságra is. És ez a döntő. Igazán keresni örökké a boldogságot, s azt soha meg nem találni, ez olyan ellentmondás, mintha azt mondaná valaki, hogy olyasmire van teremtve, ami nincs is.

Én most itt a reinkarnáció tényét említettem, illetve szükségességét annak, hogy mindenkinek lehetővé kell tennem a megfelelő szellemi irányváltoztatást. E kettő együvé tartozik. Vannak olyan szeretetlenségek, melyek csak a földi életben korrigálhatók. Ezért kell legyen reinkarnáció. Nyilván nagy tévedésben van az, aki ezt könnyítésnek gondolja a maga számára jelen szeretetlenségeinek kiélése kapcsán, mert neki nem könnyebb, hanem nehezebb, illetve így mondom, fájdalmasabb vizsgán kell majd átesnie.

Valóban nem sokat beszéltem nektek földi életem során a reinkarnációról, de már az is elegendő kell legyen, hogy nem beszéltem ellene, pedig sokszor meg kellett volna tennem, ha nem lenne ez. De azért beszéltem róla. Nemcsak Illés és János esetében, hanem mikor arról beszéltem, hogy addig vettetik börtönbe az adós, míg ki nem fizeti tartozását. Fontosabbnak tartottam, hogy az örök kárhozat elvi lehetőségét állítsam elétek. Van tehát örök kárhozat, de nincs örök kárhozott. Vagyis, egyszer kiürül a pokol, gyakorlatban lesz olyan, hogy mindenki boldog lesz. Csak olyan nem lesz soha, hogy valaki anélkül lehetne boldog, hogy ne tette volna rá életét a szeretetre. Tehát senki sem kerül könnyebben a mennyországba a reinkarnáció ténye alapján, mint ahogy enélkül gondoltátok. Ezért nem a reinkarnáció ténye az érdekes számotokra, hanem a szeretetben való növekedés. Ez az, amit, ha tetszik, ha nem, mindenkinek meg kell valósítania, s mielőbb teszitek, annál kevesebb szenvedés vár rátok. Félelemből különben sem lehet mennyországba jutni, csak szeretetből. Félelem csak a cselekedetek szintjén hozhat gyümölcsöt, s ez csak átmeneti lehet. Gondoljatok arra, hogy a háború borzalmai közepette, a bombázások alatt szinte mindenki megtért. Jaj, de rövid ideig tartott ez a megtérés! Hát mennyország nem ilyesmiért jár. Természetesen a félelem által elindított bűnbánat is válhat jó irányúvá. Ilyen félelem nem alaptalan a reinkarnáció esetében sem. Sőt! Jobban megalapozott, mint az enélküli, mivel a szeretet Istenét nem teszi soha talonba. Nektek még meg kell tanulnotok, hogy ha valaki rosszat tesz, az feltétlenül árt önmagának, s nem árthat az Istent szeretőknek. Ti azért akarjátok megjavítani a rosszakat, mert ezt nem hiszitek el. Ha elhinnétek, ha nem akarnátok megjavítani a rosszakat, ha arra törekednétek, hogy számukra rámutassatok arra, hogy rosszaságukkal önmaguknak ártanak, ha csak arra törekednétek, hogy önmagatokat javítsátok meg, akkor gyorsabban lehetne szebb és jobb a világotok. Nem véletlenül mondtam már kétezer évvel ezelőtt: „Ne álljatok ellen a gonosznak!” (Máté 5:40).

Valamit még az Úrnapjáról. Heti egy nap pihenő azért fontos, mert az idegzetbe ágyazott szellem enélkül nem képes regenerálni azt az anyagot, testet, mely eszköze a szellem megnyilatkozásainak, s temploma az ÉN Szellememnek. Azt meghatározni, hogy a hét napból melyik legyen az az egy nap, ez nem lényeges. Különböző vallások különböző napot jelöltek meg erre a célra. E különbözőség nem Tőlem van, hanem tőletek. Tőlem az van, hogy kell legyen egy ilyen nap. Nyilvánvaló, hogy e téren nem lehet egyénieskedni, mivel egy igazi jó kikapcsolódás egyben társadalmi és társasági, családi esemény is. Ahol te élsz, ha keresztény vagy, akkor számodra az Úr napja természetesen a vasárnap. E napnak nem a tartalma más, mint a kereszténység előtti időben volt, hanem az időpontja. A Biblia előbb sem mondta ki, hogy melyik legyen a hét közül a szabbat, vagyis a pihenő nap, csupán ezt nevezte hetediknek. Hagyományotok a vasárnapot, a hét első napját ajánlotta fel Nekem, ugyanazzal a tartalommal, mint amivel a szombat volt addig felruházva. Ezt az elsőt tartjátok most hetediknek.

Arra kérlek, ne keveredjetek bele olyan lényeget nem érintő vitákba, melyek a farizeusokat és az akkori (és mostani) főpapokat jellemezték! Ezek még engem is bitófára juttattak, s ezt teszik most is Velem. Ne azonosuljatok velük! Ebben ne.

Megáldalak szeretetem LELKÉVEL.