|
ÉGI BÉKE A FÖLDÖN |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
A S Z E R E L E M R Ő L
"Örök tervem lényeges része az, amit ti a földön szerelemnek neveztek. A probléma abból adódik, hogy nálatok a megtapasztalás és a felismerés nem jár együtt. Nem ismeritek fel, hogy az a személy, akit úgy ismertek meg, hogy ő a szerelmetek, az nem a ti szerelmetek. A megtapasztalásokkal szemben szinte lehetetlen érvelni. Ott ki kell várni más megtapasztalásokat, aztán ismét más megtapasztalásokat, s ha majd valaki ráérik arra, hogy nagyobb a hit, mint a megtapasztalás, akkor tudok hozzá érdemben szólni." Jézus - A Hang: 2/149
"A szerelem csak Bennem azonos a szeretetemmel. Teremtményeimben a szerelem nem más, mint olyan pszichikai esemény, melynek forrása egy külső lény által meggyújtott belső ideál. Ez az ideál aztán annyira tud lángolni belül, hogy kifelé is valóságnak tűnik annak szemében, akiben ez az ideál meggyulladt. De csak annak szemében, akiben meggyulladt. Mivel e lángot szintén nem lehet konzerválni, ezért a csalódás előbb-utóbb automatikusan bekövetkezik. Nem változik át szeretetté. Csupán arról lehet szó, hogy már kezdetben is jelen volt az a szeretet, mely később, miután a szerelmi kábulat megszűnt, szerephez juthat. A szerelem, amennyiben a fent leírt módon, tehát külső teremtmény részéről gyulladt ki valakiben, inkább elnyomja a szeretetet, semmint segítené azt. Boldog ember az, aki a Tőlem kapott szeretet által úrrá tud lenni a szívében kigyulladt szerelem felett. De jaj annak, aki a benne kigyulladt szerelem áldozatává válik. Sem Isten, sem ember rajta segíteni nem tud. Családi tragédiák számtalan tömege tanúsítja ezt. Ó, hányan botránkoztak meg azon, és dobták félre azt a kijelentésemet, melyben elmondtam, hogy aki jobban szereti apját, anyját, házastársát, tehát bárkit, mint Engem, az nem méltó Hozzám! Bizony, a helyes szeretés az nagyon komoly életállapot, mely az önlegyőzés által tisztul, és érlelődik véget nem érő boldogsággá.
A szerelmeseknek mondom: Ne egymástól várják saját boldogságukat, hanem Tőlem várja mindegyik, akkor meg fogják találni egymásban azt. De ha egymástól várják, akkor pokollá teszik egymás életét. Jézus - A Hang: 6/448 "...a szerelem önmagában csak Bennem azonos a szeretettel. Benned és minden emberben a szerelem irányt tévesztett önfeláldozás. Azért irányt tévesztett, mert nem arra irányul, aki boldogítani képes, tehát nem Istenre. A szerelem és a csalódás úgy együvé tartoznak a földön, mint a születés és a halál. Tudom, hogy mikor egy gyermek megszületik, illetlen dolog ott halálról beszélni. Éppen így egy szerelmesnek illetlen dolog szeme elé állítani azt a nagy valóságot, hogy csalódni fog. Aki megszületik, az élni akar. Aki szerelmes, az boldog akar lenni. De aki megszületik, az, ha akarja, ha nem, végül is nem élni fog, hanem meg fog halni. Aki szerelmes, az, ha akarja, ha nem, végül is nem boldog lesz szerelmével, hanem csalódni fog benne, mert nem őérette van teremtve, hanem Istenért." Jézus - A Hang: 6/481
"...nagy veszélyt rejt magában az, ha egy hívő fiatal egy hitetlen fiatalban látja meg szerelmét. Ez azért nagyon veszélyes, mert senki sem a másikba szerelmes, hanem saját alteregóját vetíti ki a másikra. Ezért természetes a szerelem elmúlása, s bizonyos csalódás egymásban. Ilyenkor a csalódás nem más, mint felébredés abból a bódulatból, mely elhitette vele, hogy a másik olyan, mint amilyennek ő gondolta, holott ő a másikat a saját alteregójával, a benne élő másnemű én-jével azonosította. Ilyen másnemű én mindenkiben van. Most nem térek ki ennek magyarázatára, mert nagyon messzire vinne. ... Jézus - A Hang: 7/575
"Minden ember szerelemre teremtődött! Ennek magyarázata az, hogy Isten mérhetetlenül szerelmes Isten! Minden szellemi teremtményébe mérhetetlenül szerelmes. Minden ember úgy élheti meg Isten iránta megélt szerelmét, hogy ő egyetlen szerelme az Istennek! A mennyek országában ez az állapot egy vég nélküli viszont-szerelemben bontakozik ki. Tehát minden ember Isten iránti szerelemre teremtődött. Ez az Istenre teremtődött szerelmi készség, a földön az emberekben többé-kevésbé eltorzult formában ébred fel, mégpedig egy másik ember-ideálra kivetített irányban. Jézus - A Hang: 24/2334
"Azt kéred, hogy beszéljek neked a szerelemről. Jó, beszélek. Szerelmes vagyok beléd! Csak szerelmes Isten létezik! Amikor te azt éled meg, hogy valakiben szerelmes vagy, akkor a lelked mélyén egy olyan önfeledt állapot tör utat magának érzelmeid által is a másik felé, akiben szerelmes vagy, amely állapot egy örökkévalóságon át jellemezni fog téged Irányomban! Ez benned úgy realizálódik, hogy mindenre képes vagy szerelmedért. Az önbecsapás tehát nem az, hogy szerelmes vagy, hanem az, hogy akiért, azt az Én helyembe helyezed. Ezért csalódni is fogsz. Ha szerelmed benned nem ragad le az illetőnél, hanem az Irántam, Értem történő áldozat vállalását is magában hordja, akkor az érzelmi töltés elmúltával nem történik elviselhetetlen csalódás. Különben igen! Jézus - A Hang: 26/2663
|