ÉGI BÉKE A FÖLDÖN

Beszélgetések Jézussal
evangéliumi magyarázatok

Ti pedig kinek mondotok Engem? Ki vagyok?
Mt 16;15 - Mk 8;27-30 - Lk 9;18-21 - Jn 6;66-71

- kérdezi az Úr Jézus - a 2. kenyérszaporítás csodája után, amikor visszatérnek az önkéntes száműzetésből (Szíria - Fönícia) 6 hónapi távolétet követően - mindezt a tanítványaitól.
Jézus ekkor már több mint két éve hirdeti az Igét, és tanítja őket. Ennyi együttlét és számtalan csoda, tanítás, ördögűzések, a tanítványok kiküldése (mikor teljhatalommal ruházta fel őket), a vízen járás, a tenger lecsendesítése, a csodálatos halfogás, megannyi messiási csoda, halott-támasztás után!
A tanítványok mintha nem is Jézussal jártak volna, mintha nem is Vele éltek volna, minden lepergett róluk. Mintha vakok és süketek lennének mindenre, ami eddig történt velük.

Mondják azt, amit a nép is suttog, hogy: vagy a próféták közül egy, vagy Bemerítő János, vagy talán Illés. Egyedül Péteren keresztül nyilatkoztatja ki a Mennyei Atya, hogy Jézus, a Krisztus.
Mondja is Péternek az Úr Jézus, hogy ez nem egy test szerinti kijelentés, hanem a Szentlélek mondatja vele. Meg is tiltja nekik, hogy híreszteljék azt, hogy Ő a Messiás.

Jézus tudta jól, hogy milyen messiást vártak. Ők egy harcos messiást vártak, aki kirántja a kardját, és testileg szabadítja meg őket a rómaiak rabságából. Vártak egy királyt Dávid házából, aki kiírtja Izrael ellenségeit, és rögtön helyre is állítja Izrael királyságát itt, a Földön.
Jézus ebben a zűrzavaros várakozásban nem mondhatta meg, hogy Ő az igazi Messiás, hisz nem felelt meg Izrael elvárásának.
Hogy mennyire harcos messiást vártak, mi sem bizonyítja jobban, hogy két apostol az utolsó vacsorán karddal az oldalán jelent meg.
Jézusnak nem volt kardja, és a harcba hívó jeleket sem produkálta, pedig a farizeusok állandóan jeleket követeltek. Igaz, hogy tette a messiási csodákat, de hol a kardja?, és mit beszél állandóan az ellenség-szeretetről?, és hogy hinni kell Benne. Egyáltalán, ki ez?

Jézus ennyi süketség és vakság és meg nem értettség után, mármint Emberfia hirdeti tovább a tanítását és közelgő halálát.
Ezt aztán már végképp nem értik még azok sem, akik éjjel-nappal Vele voltak. Pedig ismerhették volna az Emberfia kifejezést Enoch és Dániel látomásaiból, az ószövetségi írásokból.
Vártak egy testi megszabadítót, és jött helyette az Emberfia, a szegények és bűnösök megváltója és üdvözítője, aki a lelkük megmentéséről beszél.
Teljes a zűrzavar! Semmit sem értettek, az Emberfia tanítását képtelenek voltak a szívükkel megérteni. A kemény, kérges szíven az Isten értelmes szava nem hatolt át.

Hányszor mondta Jézus a tanítványoknak: Még ti sem értitek, még mindig kérges a szívetek, még mindig nem hisztek? Még mindig nem hisztek az Istennek?- mondhatta volna így is, ennyi év együtt járás után.
Az még talán érthető, hogy azok nem hittek, akik semmi jót nem találtak a Földre szállt Istenben (pl.: a farizeusok). De a tanítványok?!

Nem hittek az Emberfiában, pedig Ő volt a Messiás, és ezt Jézus Kajafás előtt nyilvánvalóvá is teszi, hogy a Messiás és az Emberfia egy és ugyanaz (Mt 26;63-64).
Izrael népe Jézusban azt az embert feszíti keresztre, akiben csalódtak, "aki fizikailag nem harcolt értük!"

Az, hogy a lelkük megmentéséért jött, az senkit nem érdekelt!

Az Úr Jézus a feltámadása után megjelenik a tanítványoknak, akik féltek, remegtek, zavarban voltak, és még mindig nem hisznek, az előttük álló Jézust látva sem.
Tudvalevő, hogy az emberben az tudatosodik, amit hittel igazságnak fog fel.

Elmondja nekik, hogy mindennek így kellett lennie, az Írások szerint, ahogy tanította is őket, "megnyitotta értelmüket", hogy értsék az Írásokat. (Lk 24;45)
Azokat az Írásokat, ahol Róla írnak, és ha már értik az Írásokat (hogy előre minden meg volt írva), akkor megértik az Ő tanításait is, hogy mit miért tett.

Megértik majd a TANÍTÁSÁT a Szentlélek betöltése után, mert a Szentlélek élővé teszi bennük azáltal, hogy kinyitja a lelküket a már bennük élő Isten felé.

Amen

Lejegyezte: Lóky Valéria

Budapest, 2011. 02 06.