ÉGI BÉKE A FÖLDÖN

Beszélgetések Jézussal
evangéliumi magyarázatok

Az igazi boldogság - 2.

Mt 5;4 "Boldogok, akik szomorkodnak (keseregnek), mert vigaszt(alást) nyernek."

Csak addig lehet szomorú a lélek, míg rá nem lát a benne élő Istenre.
Amíg nem bontotta le azt a kőfalat a szíve körül, amivel elzárta magát a boldogító Istenétől.

Mikor már tudja, hogy benne él az, Akire mindig számíthat, Akire építhet, Akiben megbízhat, reményét vetheti, mikor már tudja, hogy van egy olyan benső világa, egy sziklája, Akire támaszkodhat, Akihez vigasztalásért fordulhat, akkor már nem kesereghet!
Már kit tud lépni önmagából, és a másik emberre gondolva már ő is képes arra, hogy vigaszt tudjon nyújtani a hozzá fordulóknak.
Belülről, a bennünk élő Istenből meríthetünk olyan erőt, hogy átlépve önmagunkon már nem magunkkal foglalkozunk, hanem szeretettel tudunk a másik felé fordulni.
Csak a Jézushoz tartozás vigasztalhatja és teheti boldoggá a szomorkodókat.
Ha nyugtalan a lélek és kesereg, az biztos, hogy Jézus elfogadásának a hiányát jelenti.
Jézus szeretete, a Vele való élő kapcsolat mindig építi, buzdítja és vigasztalja övéit, és nem engedi, hogy a kétségbeesésnek, az elkeseredésnek a lelkülete el tudjon uralkodni rajtuk.
Mulandó dolgok miatt pedig nem érdemes szomorkodni, mert aki ezzel hagyja magát nyugtalanítani, az azt éri el, hogy a szeretet körén kívülre kerül, mert kizárja magából a Békét, az Úr Jézust, s így nem tud Jézusban boldog lenni.

Lejegyezte: Lóky Valéria

Budapest, 2012. április