ÉGI BÉKE A FÖLDÖN

Beszélgetések Jézussal
- gondolatok Isten és ember kapcsalatáról -

A boldogságról

A boldogság Isten Lelkületének lényege, Ő saját Maga.

Az Isten azért boldog, mert állandóan szeret. Nem is tud mást, csak szeretni. Mi is boldogok lehetünk, egyrészt azzal, hogy Isten Békéjét - ami szintén az Ő Lényege - mint Istenhez tartozást éljük meg azáltal, hogy Ő bennünk él.

Bennünk él, mint BÉKE. Átélhetjük ezt a Békét, mint tudatos Istenhez tartozást. Átéljük a hazataláltság örömét, mert Isten otthonra talált bennem, és én otthonra találtam Istenben. Boldogok lehetünk úgy is, hogy azzal a szeretettel, ami szintén Isten lényege, és szintén Ő saját MAGA, szeretjük embertársainkat.

Jézus szerint csak az a szeretet boldogít, amit én irányítok mások felé, és nem az, amit én várok másoktól, hiszen Isten is ezt teszi. Ő mindig szeret, és ezért végtelenül boldog. Istennek ezeket a lényegi megnyilvánulásait - hogy: szeretet, öröm, béke, jóság, és még sorolhatnám - az Istenbe való beleoltódással átvehetjük, megélhetjük úgy, hogy Őt tanulva, az Ő lelkületét magunkévá téve befogadjuk a bennünk élő Valóságot, az Istent. Nem a külső dolgok megszerzésével lehet boldog az ember, ami értéktelen, ami bódít, és elmúlik, elvész, tönkremegy.

A boldogság olyan tudatállapot, amikor tudom, hogy valami nagyon JÓ van a birtokomban, amit nem tudok elveszíteni, mert belül van a szívemben.

Nem félek, hogy ellopják, elveszítem, mert ez örök érték.

Ilyen örök érték a szeretet, öröm, béke, jóság, amit Isten Lényegéből, Teljességéből meríthetek azáltal, hogy Ő a szívemben él.

Az ilyen örök értékek, lelki kincsek gyűjtésére szólít fel Jézus, mert ez az egyedüli belépő az Égi Hazába. Aki ezt tisztán látja, soha nem akar mulandó javakat gyűjtögetni. Az át tudja élni, hogy mindig elég a szükséges. Akinek lélekben elég a szükséges, az mindig úgy éli meg, hogy bőségesen elég az, ami van. Aki a mulandó javakat akarja birtokolni, annak bármennyi is van, bármilyen sok, mégis állandóan kevésnek bizonyul, mert azt éli meg, hogy soha semmi nem elég. Olyan végtelen Bölcsesség nyilvánul meg e mögött és minden mögött, amihez Istennek köze van.

     Aki a Teljességet fogadta be, annak mindene megvan.
     Aki a Teljesség hiányával él, annak nincs semmije.

Mindig eljutunk oda, hogy Isten a VAN. Az Ő hiánya a NINCS.

     A VAN, az benned van, mert örök.
     A NINCS, az kívül van, mert mulandó.

Ezért nem mindegy, hogy a szívedben melyik lelkület az irányadó.

A JÓ-val teljes-e, vagy a rossz az irányadó?
Az adás vagy a vevés jellemző rád?
Istennel a Rendet, a Bölcsességet fogadod be.

Isten bármit tesz, az olyan pontosan a helyén van, hogy nem is lehetne másképp csinálni. Mindent úgy tesz, ahogy kell. Minden úgy van jól, ahogy van.

A HANG azt tanítja, amikor valakinek válaszol: "Ha befogadtál magadba, az Én erőm a te erőd is. Én nem vagyok az erőmön kívül."

Akkor szerintem ugyanúgy értendő, hogy velem van a Boldogsága, a Szeretete, az Öröme, az Irgalma, a Jósága, a Békéje, a Gondviselése. Minden, ami Ő Maga. Hisz ez mind a Teljesség! Akkor meg minek nyugtalankodni? Azt csak el kell hinni - hisz arra buzdít állandóan -, hogy "növeld, erősítsd a hitedet, mert ezen múlik az életed". Erre mindenkinek rá kell látni. Meg kell értenie, hogy ez nem megy az Istent tanulás nélkül.

Mikor már át tudod érezni azt, hogy a végtelen Szentség, a végtelen Szeretet, a végtelen Bölcsesség, a végtelen Jóság, a végtelen Béke kér téged állandóan arra, hogy: "Bízz Bennem, Gyermekem!".

Ekkor én elszégyelltem magam, és csak azt tudtam mondani: "Bocsáss meg, Uram!". Átéreztem azt, hogy milyen távol kerültem Istentől, és milyen kicsi, milyen semmi vagyok Isten nélkül.

És ez a végtelenül Hatalmas Isten utánam jött!
Eljött az örök Életből a mulandó életbe.

Mi lelkileg nagyon-nagyon messze kerültünk Istentől. Olyan messze, hogy számtalan életet kellett a Földön leélnünk, hogy a lelkünk újból alkalmassá váljon az Őt befogadásra, hogy az Ő befogadása, az Igéje által mindent meg-tanuljunk újból arról a világról, amit elhagytunk.

Meg kell ismernünk azt a világot, ahová készülünk, mert Isten Országa ismerete, Lelkülete nélkül nem juthatunk vissza.

Jézus tanítása a kulcs, az Ő befogadása az ÚT, a hazafelé vezető út.
Ha nem ismerjük Őt, nem találjuk az Utat sem, és az Út végén az Ajtót sem, amin keresztül Haza-juthatunk.

Lejegyezte: Lóky Valéria

Budapest, 2010. március 1.