Stigma esetek

Stigma esetek

- 321 eset tapasztalatai alapján -

Forrás: Aszkétika és misztika. Korda R. T. Kiadó, 1935

Történelmi hitelességük

A misztikát kísérő jelenségek egyik formája a stigmák, vagyis Krisztus sebhelyeinek jelentkezése a misztikus azon testrészein, ahol azokat az Üdvözítő viselte t. i. a kezeken, lábakon, az oldalon, vagy a homlokon.
A stigmák történeti hitelessége minden kétségen felül áll és egészen napjainkig annyi eset igazolta, hogy senki azt tagadni nem meri, nem tudja.
Az első hiteles eset, amelyről a történelem beszámol, Assisi Szt. Ferenc stigmái, akinél 1222. szeptember 17-én, Alverna hegyén, a keresztre feszített Üdvözítőt ábrázoló Szeráf idézte elő ezeket a sebeket. A szent igyekezett azokat rejtegetni, és csupán halála után 1226. október 11-én váltak köztudottakká.
Imbert dr., alapos kutatása során, 321 esetet gyűjtött össze, amelyekről méltán feltehető, hogy természetfeletti jellegűek. De megjegyzi, ha Spanyolország, Itália, Németország könyvtárait az ember felkutatná, bizonnyal még sokkal több esetnek is a nyomára akadhatna. A stigmatizáltak közt 41 a férfi, a többi nő, 62 közülük szentté vagy boldoggá van avatva. 29 személy a stigmatizáltak közül a XIX. században élt, tehát jobbára kortársunk.¹
Sokkal bonyodalmasabb kérdés a stigmák magyarázata. Vannak sokan, mint legújabban Holzhausen professzor Bonnban, akik a stigmák viselőit, élükön Assisi Szt. Ferenccel a pszichopaták közé sorolják.
Holzhausen és társai abban az alapvető hibába estek, hogy egyes jelenséget kiragadnak az egyén egész életéből, jelleméből, mentalitásából. Ha pl.: Szt. Teréz műveit és éltét átolvasva, csakis azokat a betegségeket gyűjtjük össze, amelyekről jómaga beszámol, akkor igen sok feltűnő hasonlóságot találunk közte és a párizsi Salpetriereben ápolt páciensek közt, akikről Charcot és Janet beszámolnak.
De ha a szentek egész életét, munkáit stb. tekintjük, akkor látjuk, hogy a pszichopatáktól nagyobb különbség választja el, mint az eget a földtől.² Minő felséges erények, micsoda halhatatlan akarati energiák jellemzik Teréziát! Ezzel szemben a pszichopaták többnyire már akaratlan, erkölcsi roncsok, züllött élet áldozatai.
A stigmák általában, vagy külső erőre, vagy lélektani okokra, vagy természetfeletti, isteni befolyásra vihetők vissza. Az első tipusú esetről bővebben nem tárgyalunk. Voltak, akik a stigmákhoz erőszakolt módon, tehát csalás útján jutottak. De vannak több százan, akiknél a csalásnak a lehetősége is abszolúte ki van zárva.

Magyarázhatók-e a stigmák a lélektan oldaláról?

Vannak nem csak "szabadgondolkozók", hanem katolikusok is, - s mi is ezek közé tartozunk - akik lehetségesnek tartják, hogy a stigmákat a képzelődés rendkívüli ereje, a szuggesztió vagy bizonyos autoszuggesztió hozhatja elő. ...
Nézetünk szerint, ha a stigmák sem külső erőszak, vagy egyenes isteni befolyás útján létesültek, akkor nem marad egyéb hátra, mint szuggesztív erőknek tulajdonítani. Magger professzorral együtt azt is nagyon valószínűnek tartjuk, hogy stigmák létrehozásában isteni befolyás érvényesül, ez is csak a természetes, lélektani folyamatot erősíti, segíti, s hathatósan fokozza ezt.
A bizonyíték a stigmák olykor tömeges feltűnése, amely nem csalás, hanem a hisztériáknak tudhatók be. De bizonysággal szolgál napjainknak egyik esete is, amely magának a hivatalos Egyháznak a figyelmét is magára vonta és ítéletét provokálta. Pater Pio Pietracalcinában S. Giovanni Rotondo kapucinus kolostor szerzetese, a Foggia egyházmegyében, újabb időkben egész zarándoksereget vonzott magához az ő stigmáival. Külső erőszakot, vagy csalást az ő esetében kizártnak lehet tartani. Ilyet a hivatalos vizsgálat sem állapított meg. Tehát lehet, hogy ezek a stigmák isteni munka eredményei, misztikus jelenségek? Halljuk csak a S. Officium ítéletét: "A Szt. Officium a végrehajtott vizsgálat alapján kijelenti, hogy a tények természetfeletti jellege nincs bizonyítva."
Ugyanezt a határozatot a Szt. Officium 1924. július. 24.-én megismételte, a P. Pióhoz való zarándoklatot és az erre vonatkozó sajtótermékeket eltiltotta.
Amikor az Egyház legfőbb fóruma és hatósága - anélkül, hogy Pió atyát csalással vádolná, - fenti ítéletét meghozta, szerény véleményünk szerint a szuggesztió által előidézett stigmák lehetőségét elismerte.³
Szalézi Szt. Ferenc - akinek tekintélyét a teológiában és a misztikában minden katolikus elismeri, a stigmákat egyszerűen így magyarázza: "a lélek, mint a test formája, ama hatalomnál fogva, amelyet a testre kifejtett, a sebek fájdalmát éppen azokon a helyeken teszi érezhetővé, amely helyek a Szerelmes sebeinek megfelelnek. A szeretet hatalma oly csodálatos, hogy a képzelőerőnek, mintegy hegyet (élt) kölcsönöz, hogy ezzel kitörjön a külsőig."
Sem a Szt.Officium döntése, sem Salézi Szt. Ferenc tekintélye nem zárja le a kérdést, s a fejlődő természettudományok s kísérleti lélektan, még sok szolgálatot tehet a probléma tisztázására.
Sokan vannak, akik azon stigmákban, amelyeknek természetfeletti bizonyítani nem lehet, a démon mesterkedését látják. Mi sem tarjuk azt kizártnak. De ehhez a magyarázathoz csak utoljára fordulunk, mikor már minden egyéb út zárva van a probléma megfejtéséhez. De még ez esetekben még bizonyosra vehetjük, hogy a démon nem külső erőszakkal operál, hanem ugyancsak a lelki erőket, a fantáziát élezi ki, és így működik közre a stigmák létrehozásban. A közvetlen ok, ez esetben is lélektani.

A valódi (természetfeletti) stigmák felismerése

Hogy a stigmákat, amelyek isteni közreműködéssel létesültek, azoktól, amelyektől tisztán természetes okokból, vagy csalásból erednek meg tudjuk különböztetni, a következő szempontokat kell figyelembe vennünk:
1. Tanulmányozzuk a stgimatizáltnak az egyéniségét. Igazi természetfeletti stigmák csak olyanoknál szoktak jelentkezni, akik nemcsak éppen jámborul élnek, hanem az erényeket, legalább egyik másik szempontból, hősileg gyakorolják. Sokat szenvednek és kívánnak is szenvedni Krisztusért. Ha a stigmák fájdalommentesek - akkor bizony hamisak is.
2. Az igazi stigmák csak azokon a testrészeken mutatkoznak, amelyeken a sebeket Krisztus is viselte. A hipnotikus egyéneknél a seb másutt is jelentkezik.
3. Az igazi stigmák különösen azokon a napokon fájdalmasak és vérzők, amelyek Krisztus szenvedésének emlékével meg vannak szentelve. Nevezetesen pénteken, s pedig többnyire azokban az órákban, amelyekben az Üdvözítő a kereszten függött.
4. Az igazi stigmák sohasem gennyesednek és tiszta vért forrásoznak. Nem gyógyíthatók.
5. Az igazi stigmák nem nagyobb vérerekből jönnek, mégis - csodálatos módon - bőven ontják a vért, ami természetes úton nem igen magyarázható meg. Elvileg bekövetkezhetne az elvérzés vagy legalább az oly fokú legyengülés, hogy a stigmatizált munka- és életképtelenné válnék - de ez az igazi stigmatizáltnál nem tapasztalható. ...

Neumann Teréz különleges csodái

1945-ben már több mint száz könyv jelent meg róla. 1898-ban Konnersreuthben, a cseh határ közelében, kis bajor faluban született. Teréz élete megszokott falusi egyszerűségben folyt le. Az elemi iskolában legfeljebb csak annyiban vált ki társnői közül, hogy valahányszor Krisztus szenvedéséről volt szó, meghatottan könnyezett.
Hosszas betegségen megy át, majd megvakul. Látását Kis Szt. Teréz, adja neki vissza 1923-ban, április 29-én - boldoggá avatása napján.
Később a kis lisieuxi szent egyéb bajából is meggyógyítja, mikor megjelent neki nagy fényességben. Stigmáit 1926 nagyböjtjén kapja. Egyéb misztikus jelenségek nála, hogy táplálék nélkül él, Krisztus szenvedését szemlélve, arról lehetőleg hű történelmi képet is ad. Aztán ismeri az elhunytak sorsát és más titkos dolgokat. Neumann Teréz jóhiszeműsége kétségtelen, így a csalás ki van zárva. A jelenségek természetfelettisége, főképpen mióta P. Gemelli, a legnagyobb szaktekintély is kedvezően nyilatkozott róla, szintén valószínűnek látszik. Vannak azonban elég tekintélyes egyénektől származó kritikák és bírálatok is, amelyek bizonyos óvatosságra intenek.
Neumann Teréz magát Krisztus szócsövének tartja s bámulatos ill. aggasztó öntudatos biztonsága. Nagy gyakorlatiassággal nyilatkozik eszkatológikus dolgokról, nevezetesen az elhunytak, még a kárhozottak sorsáról is, amit Isten bölcs okokból soha sem szokott elárulni. Azt sem tarjuk a legkedvezőbb jelnek, hogy Neumann Teréz - állítólag - túlságosan igényli maga számára a hitet. Ez más misztikusoknál egészen szokatlan, mert ők inkább féltek, hogy tévedésnek esett áldozatul. Nagyon méltányoljuk azonban az illetékes regensburgi egyházi hatóság óvatosságát és szigorát, amellyel a Konnersreuth felé özönlő világzarándoklatot - már csak Neumann Teréz érdekében is - korlátozni, mérsékelni igyekszik. Mert kinek nem ártana meg a túlságos népszerűség és a vallásos tiszteletnek az a tömjénfüstje, amely inkább csak az ég lakóit illeti meg.⁴

¹A könyv 1935-ös kiadású. (A szerk.)

²Érdemes itt Willigis Jäger atyát idézni, aki budapesti előadásában hangsúlyozta, a misztikus élményt megélő és integrálni tudó ember és az elmebeteg közt csupán annyi a különbség -képletesen szólva-, hogy az egyik tud úszni, a másik pedig nem. (A szerk.)

³Ha a magasabb szintek sugalmazására gondolunk (ld. a kb. 1870 óta megjelent és pl. a www.spiritwriting.com alatt található több száz vaskos mediális, sugalmazott közléseket), akkor miért ne lehetne pszichoszomatikus, azaz a testet is befolyásoló elváltozásokat nem a saját tudatuknak tulajdonítani, hanem pl. egy idegen (magas szintű tudat) hatásának is elfogadni. (A szerk.)

⁴Magyar nyelven írtak Neumann Terézről: Dr. Nyisztor Zoltán: "Neumann Teréz a stigmatizált." "Szt. István Társulat, 1930. Dr. Horváth Győző felsz. Püspök, Dr. Nánássy: "Konnersreuthi Neumann Teréz" címen.

Forrás: Aszkétika és misztika. Korda R. T. Kiadó, 1935

Szemlézte: Sarkmagóczi Eszter