Vissza az előző oldalra | Főoldal |
A világ legtitokzatosabb
könyvtára
"Voltam Indiában, a világ legtitokzatosabb könyvtárában! Saját szememmel láttam azokat az írásokkal telekarcolt ősrégi pálmaleveleket, amelyekről felolvasták a múltamat és a jövőm!"
Ezekkel
a szavakkal kezdte elbeszélését Bartholomaus Schmidt, müncheni üzletember,
akinek a történetéről Johannes v. Buttlar, amerikai író és tudós számol be az
Időkiesés című könyvében.
Schmidt
a pálmalevél-könyvtárak állítólagos létéről már régebben hallott, de címüket a
hazájából nem tudta kideríteni. Ezért Indiába utazott, azonban hónapokig tartó
keresés után sem találta meg azokat. Csalódottságában éppen Münchenbe készült
visszatérni, amikor az utolsó napon a hotel recepciójánál egy német elvezette a
megoldáshoz. Kérdéseire az illető a
világ legtermészetesebb hangján közölte vele, hogy azok léteznek. " Önnek Bangalore-ba kell utaznia, én
személyesen voltam ott tavaly. Shastri, a pálmalevél olvasója akkor azt mondta,
hogy egy éven belül - pontosan december 28-án, azaz holnapután - megnősülők. És
valóban, nekem holnapután lesz az esküvőm! Egyébként akkor ebből egy szót sem
hittem el! Különös történet, nem?" - búcsúzott el Schmidt-től az
idegen.
A
müncheni üzletember ezután azonnal Bangalore-ba, a Dél-Indiában lévő Mysore
szövetségi állam fővárosába utazott, ami Madrastól 280 km-re, nyugatra van. Itt
felkereste a Shastri család tulajdonában lévő régi uradalmi villát, ami
Bangalore-ban, a Charmarajpet, 5th Main Road 33. sz. alatt
található.
A
jelenlegi pálmalevél-olvasó Sri Jyotishacarya Ramakrishna Shastri tudós és
filozófus. A középkorú férfi Schmidt-től csupán a születési adatait kérdezte
meg, majd az archívumból kb. 20 perc múlva két pálmalevéllel tért vissza.
Ezután az egyikről olyan részleteket olvasott fel a német férfi magánéletéről és
hivatali pályafutásáról, amelyek teljesen megfeleltek a valóságnak. Így pl.
azt, hogy már három házasságot tud maga mögött, és az utolsó felesége nemrég
halt meg. Schmidt ezután a második pálmalevél segítségével a jövőbe is
betekinthetett. Ebből több, még rá váró eseményről szerzett tudomást, megtudta
halálának az időpontját is. ( Emiatt egyelőre nem aggódik, mert a 87 éves kort
megéli. )
Az
indiai pálmalevél-könyvtárakból a hagyományok szerint életrajzokat senki nem
vihet magával, Schmidt-nek azonban mégis sikerült. Bangalore-i tartózkodása
során ugyanis tudomást szerzett egy másik - ugyancsak Dél-Indiában lévő -
könyvtárról, ami egy nemrég felszámolt kolostorban volt. Odautazott, ahol nagy
nehézségek árán ugyan, de Shastri nevét megemlítve átadtak neki egy köteg
pálmalevelet a "saját felelősségére". Ezeket az ottani szerzetes
"Szent Iratoknak" nevezte, és felhívta a figyelmét a fokozott
őrzésükre.
Az
Időkiesés című könyvből megtudhatjuk, hogy a bangalore-i könyvtár 3665 kötetet
foglal magában, amelyek mindegyike 365 pálmalevelet tartalmaz. Az olvasás
művészete családi hagyomány, ami mindig az apáról a legidősebb fiúra száll.
A
leheletvékony pálmalevelek 6 cm szélesek és 48 cm hosszúak. Az élettartamuk kb.
800 év, ami után elöregednek, törékennyé válnak. Tartalmukat ezért periodikusan
újramásolják.
A
levelekre olyan emberek életrajzát karcolták bele több ezer évvel ezelőtt, akik
ma élnek és egy napon majd felkeresik ezeket a könyvtárakat! Aki nem utazik
ide, annak az életrajza nincs meg, vagyis a pálmalevelek írói tudták előre,
hogy a könyvtárak látogatói kik lesznek.
Az emberek sorsa versformában, ősi tamil nyelven, sűrű sorokban van leírva. Az írásjelek kb. 1 mm magasak, így puszta szemmel nehezen ismerhetőek fel.
Minden
látogatónak két pálmalevele van, az egyiken a múlt, a másikon pedig a jövő
eseményei vannak feltüntetve.
A
múltat tartalmazó levélen többek között szerepel az illető neve, foglalkozása
és korábbi inkarnációi. Adatok olvashatóak emellett az érintett
szüleiről, testvéreiről, feleségéről és gyermekeiről. Külön fel vannak sorolva
a látogatás napján még élő hozzátartozók. Az esetleges testi ismertetőjegyek is
le vannak írva. Gyakran közlik a látogatás napját, sőt a látogatót fogadó
pálmalevél-olvasó nevét is. Az életrajzok nagyon élethűek, az illető gyakran
úgy érzi, mintha azok írója személyesen is részt venne az életében. Bizonyos
szavak és fogalmak gyakran képszerű magyarázatokkal vannak körülírva. A
mozdonyvezető hivatását pl. a következőképpen ismertetik: " Olyan gépi
berendezés vezetője, amivel lehetőség van arra, hogy gőz vagy más energia
segítségével sok embert nagy távolságra szállítsanak."
Az
első pálmalevélen szereplő adatok ismertetése után az érintett kérheti, hogy a
második pálmalevélről olvassák fel a jövőjét. Ezek az események 2,5-5 éves
időintervallumokban vannak összefoglalva, s mint Schmidt esetében is látható
volt, fel van tüntetve a halál dátuma, és az órája is.
A pálma-levél olvasás elválaszthatatlan a
Shuka Nadi elnevezésű keleti filozófiai irányzattól ( a Shuka Isteni bölcsességet,
a Nadi az idő egy pillanatát jelenti), aminek a tana 5300 évre nyúlik vissza.
Az
ebben jártas pálmalevél-olvasó elemzi a születés pillanatát, és a pálmalevélen feltüntetett sorshoz szellemi,
lelki és gyakorlati tanácsokat ad. Abból a célból teszi ezt, hogy az egyén az
életlehetőségei ismeretében mindig a legjobbat tegye. Tehát az illető lelki és
szellemi fejlődését próbálja szolgálni, elősegítve az evilági kötelezettségek
jobb megértését, a leveleken feltüntetett "Isteni terv" megvalósulását.
Azt
vallja, hogy az ember jelenben zajló földi életének egyes eseményei előre meg
vannak írva, ez a karma, amit többnyire maguk az egyének hoznak létre az előző
életeikben elkövetett hibáikkal. Ugyanakkor a karmikus feladatok megoldásának a
módjában, és az előre meg nem írt események, új karmák létrehozásában szabad
akaratunk van.
A
Shuka Nadi filozófiája az, hogy a Föld "csak" iskola! Ittlétünk oka
pedig az egyre magasabb lelki fejlettségi szint elérése, vagyis az önzetlen
szeretet elsajátítása, ami az egyszer véget érő inkarnációk során történik.
N.P. (1994)