Vissza az előző oldalra Főoldal



A világ legtitokzatosabb könyvtára

 

 

"Voltam Indiában, a világ legtitokzatosabb könyvtárában! Saját szememmel láttam azokat az írásokkal telekarcolt ősrégi pálmaleveleket, amelyekről felolvasták a múltamat és a jövőm!"

 

 

 

Ezekkel a szavakkal kezdte elbeszélését Bartholomaus Schmidt, müncheni üzletember, akinek a történetéről Johannes v. Buttlar, amerikai író és tudós számol be az Időkiesés című könyvében.

Schmidt a pálmalevél-könyvtárak állítólagos létéről már régebben hallott, de címüket a hazájából nem tudta kideríteni. Ezért Indiába utazott, azonban hónapokig tartó keresés után sem találta meg azokat. Csalódottságában éppen Münchenbe készült visszatérni, amikor az utolsó napon a hotel recepciójánál egy német elvezette a megoldáshoz.  Kérdéseire az illető a világ legtermészetesebb hangján közölte vele, hogy azok léteznek. " Önnek Bangalore-ba kell utaznia, én személyesen voltam ott tavaly. Shastri, a pálmalevél olvasója akkor azt mondta, hogy egy éven belül - pontosan december 28-án, azaz holnapután - megnősülők. És valóban, nekem holnapután lesz az esküvőm! Egyébként akkor ebből egy szót sem hittem el! Különös történet, nem?" - búcsúzott el Schmidt-től az idegen.

A müncheni üzletember ezután azonnal Bangalore-ba, a Dél-Indiában lévő Mysore szövetségi állam fővárosába utazott, ami Madrastól 280 km-re, nyugatra van. Itt felkereste a Shastri család tulajdonában lévő régi uradalmi villát, ami Bangalore-ban, a Charmarajpet, 5th Main Road 33. sz. alatt található.

A jelenlegi pálmalevél-olvasó Sri Jyotishacarya Ramakrishna Shastri tudós és filozófus. A középkorú férfi Schmidt-től csupán a születési adatait kérdezte meg, majd az archívumból kb. 20 perc múlva két pálmalevéllel tért vissza. Ezután az egyikről olyan részleteket olvasott fel a német férfi magánéletéről és hivatali pályafutásáról, amelyek teljesen megfeleltek a valóságnak. Így pl. azt, hogy már három házasságot tud maga mögött, és az utolsó felesége nemrég halt meg. Schmidt ezután a második pálmalevél segítségével a jövőbe is betekinthetett. Ebből több, még rá váró eseményről szerzett tudomást, megtudta halálának az időpontját is. ( Emiatt egyelőre nem aggódik, mert a 87 éves kort megéli. )

Az indiai pálmalevél-könyvtárakból a hagyományok szerint életrajzokat senki nem vihet magával, Schmidt-nek azonban mégis sikerült. Bangalore-i tartózkodása során ugyanis tudomást szerzett egy másik - ugyancsak Dél-Indiában lévő - könyvtárról, ami egy nemrég felszámolt kolostorban volt. Odautazott, ahol nagy nehézségek árán ugyan, de Shastri nevét megemlítve átadtak neki egy köteg pálmalevelet a "saját felelősségére". Ezeket az ottani szerzetes "Szent Iratoknak" nevezte, és felhívta a figyelmét a fokozott őrzésükre.

Az Időkiesés című könyvből megtudhatjuk, hogy a bangalore-i könyvtár 3665 kötetet foglal magában, amelyek mindegyike 365 pálmalevelet tartalmaz. Az olvasás művészete családi hagyomány, ami mindig az apáról a legidősebb fiúra száll.

A leheletvékony pálmalevelek 6 cm szélesek és 48 cm hosszúak. Az élettartamuk kb. 800 év, ami után elöregednek, törékennyé válnak. Tartalmukat ezért periodikusan újramásolják.

A levelekre olyan emberek életrajzát karcolták bele több ezer évvel ezelőtt, akik ma élnek és egy napon majd felkeresik ezeket a könyvtárakat! Aki nem utazik ide, annak az életrajza nincs meg, vagyis a pálmalevelek írói tudták előre, hogy a könyvtárak látogatói kik lesznek.

Az emberek sorsa versformában, ősi tamil nyelven, sűrű sorokban van leírva. Az írásjelek kb. 1 mm magasak, így puszta szemmel nehezen ismerhetőek fel.

Minden látogatónak két pálmalevele van, az egyiken a múlt, a másikon pedig a jövő eseményei vannak feltüntetve.

A múltat tartalmazó levélen többek között szerepel az illető neve, foglalkozása és korábbi inkarnációi. Adatok olvashatóak emellett az érintett szüleiről, testvéreiről, feleségéről és gyermekeiről. Külön fel vannak sorolva a látogatás napján még élő hozzátartozók. Az esetleges testi ismertetőjegyek is le vannak írva. Gyakran közlik a látogatás napját, sőt a látogatót fogadó pálmalevél-olvasó nevét is. Az életrajzok nagyon élethűek, az illető gyakran úgy érzi, mintha azok írója személyesen is részt venne az életében. Bizonyos szavak és fogalmak gyakran képszerű magyarázatokkal vannak körülírva. A mozdonyvezető hivatását pl. a következőképpen ismertetik: " Olyan gépi berendezés vezetője, amivel lehetőség van arra, hogy gőz vagy más energia segítségével sok embert nagy távolságra szállítsanak."

Az első pálmalevélen szereplő adatok ismertetése után az érintett kérheti, hogy a második pálmalevélről olvassák fel a jövőjét. Ezek az események 2,5-5 éves időintervallumokban vannak összefoglalva, s mint Schmidt esetében is látható volt, fel van tüntetve a halál dátuma, és az órája is.

 A pálma-levél olvasás elválaszthatatlan a Shuka Nadi elnevezésű keleti filozófiai irányzattól ( a Shuka Isteni bölcsességet, a Nadi az idő egy pillanatát jelenti), aminek a tana 5300 évre nyúlik vissza.

Az ebben jártas pálmalevél-olvasó elemzi a születés  pillanatát, és a pálmalevélen feltüntetett sorshoz szellemi, lelki és gyakorlati tanácsokat ad. Abból a célból teszi ezt, hogy az egyén az életlehetőségei ismeretében mindig a legjobbat tegye. Tehát az illető lelki és szellemi fejlődését próbálja szolgálni, elősegítve az evilági kötelezettségek jobb megértését, a leveleken feltüntetett "Isteni terv" megvalósulását.

Azt vallja, hogy az ember jelenben zajló földi életének egyes eseményei előre meg vannak írva, ez a karma, amit többnyire maguk az egyének hoznak létre az előző életeikben elkövetett hibáikkal. Ugyanakkor a karmikus feladatok megoldásának a módjában, és az előre meg nem írt események, új karmák létrehozásában szabad akaratunk van.

A Shuka Nadi filozófiája az, hogy a Föld "csak" iskola! Ittlétünk oka pedig az egyre magasabb lelki fejlettségi szint elérése, vagyis az önzetlen szeretet elsajátítása, ami az egyszer véget érő inkarnációk során történik.

 

N.P. (1994)

 

Vissza az előző oldalra