Vissza az előző oldalra Főoldal


Az utolsó előtti (ön)ítélet

 

Jakob Lorber azon kevesek közé tartozott, aki a szellemvilág kiválasztottja volt. Az 1800-ban született grazi zenetanár 40 éves korában hallotta meg a "belső hangot" - úgy érezte, "mintha a szívéből jönne az". Jézus Krisztus jelentkezett nála, és arra kérte őt, hogy "fogd meg a tollat és írjál".

 

 

LORBER követve a felhívást, több mint két évtizeden át kapott üzeneteket így. Ezekből 25 kötet könyv keletkezett, melyek az emberi lét lényegéről tartalmaznak mély tudást. A "János Nagy Evangéliuma" című 10 kötetes mű részletesen ismerteti Jézus egykori tanításait, és bemutatja az emberiség jövőjét, szorosan kapcsolódva a Szent Írás utolsó fejezetéhez, János Apostol Mennyei Jelenésekről való könyvéhez. Természetesen Lorber tevékenysége a materialisták számára mindig is érdektelen volt, tudnunk kell azonban, hogy a műveiben sokat bírált egyház sem foglalkozott érdemben vele.

A János Nagy Evangéliumában Jézus egyes szám első személyben beszél. Elmondja, hogy az Isteni terv szerint az emberiség életében közel kétezer évente jelentős változás zajlik le, s ezeknek a ciklusváltásoknak a során az emberiség új fejlettségi fokozatba kerül. Igaz ezért az ősi asztrológia világkorszakokra vonatkozó tanítása, történelmünk állatövi jegyek szerinti időfelosztása. A fordulópontok azonban nincsenek pontos dátumokhoz kötve, az egyes korszakok úgy váltják egymást, mint ahogy az éjszaka közelgő végét jelzi a fokozatosan beköszöntő hajnali világosság.

A János Nagy evangéliuma lehetővé teszi a "világvége" kifejezés helyes értelmezését. Eszerint erre nem fog sor kerülni, "csupán" a Halak korszakának végéről van szó.

Igaz azonban, hogy ekkor az emberiség a történetének legnagyobb fordulópontjához ér, ami egy elképzelhetetlen méretű - tűz okozta - katasztrófában csúcsosodik ki.

Jézus erre vonatkozólag a kétezredeik év utáni időszakot több mint harmincszor említi meg Lorber művében.

Ez egyben egy világítélet része is lesz, ami alatt nem csupán a "tűzözön" értendő, hanem olyan megrázó események sorozata, mint földrengések, óriási méretű áradások, új pusztító betegségek, ínség, stb. A Nagy Evangélium - konkrétabb megnevezés nélkül - "levegőből jövő ellenségről" is beszél, ami óriási pusztítást fog okozni majd. Itt - más, spirituális úton szerzett információk szerint nem földönkívüliek támadásáról van szó, hanem egy kisbolygó becsapódásáról, amit az emberiség megpróbál eltéríteni. Ez a Holdat találja majd el, amelynek darabjai lepattannak, és a Földre hullnak. Univerzális önítélet lesz, amikor is minden ember képes lesz meglátni Istent, és így átvilágítani önmagát. Az egyén belső erkölcsi állapota fogja eldönteni, hogy számára ezek az események áldást, vagy pusztulást jelentenek.

Megrázóak azok a jóslatok, amelyek szerint a "gyümölcsöknek" (embereknek) alig több mint egyharmada éri el a szükséges érettséget, míg kétharmad részük elpusztul. A Nagy Evangélium szerint a legtisztultabb emberek el fogják hagyni valamilyen módon a Földet.

(Ez összhangban van "A Jövőkutató Isten birodalmában" című cikkel, amely szerint az emberek egy részét földön kívüli űrhajók mentik meg.)

A Lorber által vett üzenetek szerint a Halak korszakának végén kevés lesz Jézus igazi követőinek a száma. Ekkor a Föld nagy területén az "Antikrisztus" fog uralkodni, "amikor azonban a legerősebbnek és legnagyobbnak fogja érezni magát, örökre megbukik."

Ezekben az időkben az egyház erőtlenné válik, "nem képes közvetíteni a Szent Szelem hatalmát", ami pedig vigasztalást nyújthatna azoknak, akik Krisztus tanaiban és végső győzelmében hisznek. Jézus nevében hamis papok és próféták lépnek fel, sok embert tévútra vezetnek, "a hazugság hirdetői" azonban a kevés igaz hívőben nem tehetnek kárt.

A XIX. században keletkezett Nagy Evangélium a természet nyereségvágyból történő pusztítását is előrejelzi. Beszél - többek között - az ásványi kincsek mértéktelen kiaknázásáról, az őserdők hatalmas pusztításáról, és az emberiségre veszélyt jelentő atomenergia elterjedéséről. Jelzi, hogy a világpolitikában egyre nagyobb szerephez jut a hatalmi vakság, a birtoklási vágy, a gyűlölet, a bosszú, az irigység és az emberek élethez való való jogának teljes semmibevétele. Az egymással szemben álló országok és hatalmi tömbök vezetőinek közös bálványuk lesz az önimádat, miközben Isten legfőbb parancsolatát, a tevékeny szeretetet lábbal tiporják.

Jézus az utolsó időkben "látnokokat fog életre kelteni", akik előre megmondják majd, többször közhírré teszik az eljövendő univerzális önítéletet. Lorber írásai szerint az embereket a látnokokon kívül az égbolton megjelenő különös jelek is figyelmeztetni fogják erre, "a világ okosai" azonban ezeket csupán ritkán előforduló természeti jelenségeknek minősítik majd.

(Hasonló esemény volt már a világon. Az 1917-es Fatimai üzenet előre jelezte, hogy az első világháború után még kegyetlenebb háború fog köszönteni az emberiségre, amelyre majd az égbolton különös fényjelenség figyelmeztet. 1938-ban valóban szokatlan, északi fényhez hasonló jelenséget észleltek Európa túlnyomó részén, amelyet követően 3 hónappal Németország lerohanta Ausztriát, és elkezdődtek a II. világháborúba torkolló események. Erről az akkori sajtó beszámolt, tudósok próbálták magyarázni az eseményeket.)

A Nagy Evangéliumban Jézus több helyen is felhívja a figyelmet arra, hogy az eljövendő tűzözön nem Isten büntetése miatt következik be, hanem azt tetteikkel maguk az emberek készítik elő. Elmondja, hogy az embereknek megvan a szabad akaratuk, mindent megtehetnek, amit akarnak. Az előre jelzett eseményeket nem szükséges megcselekedniük, Ő azonban mégis tudja, hogy azok bekövetkeznek majd. Ha ismeri ugyanis azt, hogy az emberek a múltban mit akartak és hogyan cselekedtek, előre látja azok következményeit is. Istentől kapott hatalmával azonban nem avatkozhat be, mert így az ember nem szabad akarattal rendelkező lény, hanem "élő gép" lenne. Az embereknek csupán tanaival nyújthat segítséget. Mindezek kapcsán hangsúlyozza, hogy az ember értelemmel rendelkező lény, akinek tanulással, az őt körülvevő törvények megismerésével lehetősége van a jót és az igazat kiválasztani, helyesen cselekedni. A Nagy Evangélium szerint a szabad akarat nincs ellentmondásban a megközelítően kétezer éves ciklusváltásokkal, hanem az ennek a keretében valósul meg.

Az egész Földet érintő önítélet az eddig elmondottakon túl olyan megtisztulást hoz, ami lehetővé teszi az átmenetet az emberiség új korszakába, s ez egyben az Istenhez, a Krisztus szeleméhez való visszatérés kezdetét jelenti. A Földön nem lesznek különböző vallási irányzatok, megszűnik a keresztények megosztottsága. Eltűnik a látszathit, amit az egyház közel kétezer éven át gyakorolt különféle mértékben, és így nem volt képes a szeretet megfelelő közvetítésére. Eltűnnek a hamis papok és próféták, valamint a dogmatizmus és az embertelen teológiák képviselői. Megszűnnek a hamis áldozások és bálványozások. Sok embernél kifejlődik a "belső látás" (a megérzés, az intuíció, az inspiráció, stb.), esetükben az anyag és szellem, a külső fizikai világ és a magasabb dimenziók közötti válaszfal leomlik. Ez megfosztja őket minden kétségüktől, a halálfélelemtől is. A szellemileg teljesen felébredt emberek képesek lesznek az úgynevezett "belső hang" meghallására, aminek révén közvetlenül a Szent Szellemtől kapva tanításokat, embertársaik igazi tanítóivá válnak. Ők lesznek azok az igazi próféták és papok, akik az égi birodalmat a földivel összekapcsolják.

A ma komoly ellentéteket mutató tudomány és vallás oszthatatlan egységet fog alkotni, a puszta értelmen túl mindkettőben megjelenik a szív szellemi ereje, a szeretet. A társadalomra is az egység lesz a jellemző, megszűnnek a politikai, faji és egyéb ellentétek, valamint a háborúk. Az együttélést a béke, a harmónia és a szeretet hatja át. A Nagy Evangélium ezt a "Messiás ezeréves birodalmának" nevezi, ami feltehetően megegyezik a bibliai Jelenések Könyvének azzal a kijelentésével, amely szerint "a Sátán ezer évre megkötöztetik."

Azonban itt arról is szó van, hogy ezután "el kell néki oldoztatni...egy időre." Ezzel összhangban mondja Jézus a János Nagy Evangéliumában, hogy a mostani önítélet után nem fog teljesen eltelni kétezer év, amikor is újabb, egyben azonban az UTÓLSÓ (ÖN)ÍTÉLET zajlik le a földön, s ezt követően örökre paradicsomi állapotok fognak uralkodni bolygónkon.

 

 

N. P. (1994)

Megjegyzés:

Nagyon javaslom, hogy Jakob Lorberről olvassátok el a Hang 3. kötetének 219. levelét, mert Jézust idézve "neki nem volt akkora lehetősége eredeti tanításom mérlegére tenni a kapott sugallatokat, mint nektek van." Ennek kapcsán mondja még Jézus, hogy "Rám kell alapozni, s amennyiben lehet a Rám-alapozottságot értelmesen alátámasztani, annyiban jó" Lorber műveit "felhasználni".

Nagy Péter, 2002 augusztus 27.


Vissza az előző oldalra