Vissza az előző oldalra | Főoldal |
Az utolsó előtti (ön)ítélet
Jakob Lorber azon
kevesek közé tartozott, aki a szellemvilág kiválasztottja volt. Az 1800-ban
született grazi zenetanár 40 éves korában hallotta meg a "belső hangot" - úgy
érezte, "mintha a szívéből jönne az". Jézus Krisztus jelentkezett nála, és arra
kérte őt, hogy "fogd meg a tollat és írjál".
LORBER követve a felhívást, több mint két évtizeden át kapott üzeneteket így. Ezekből 25 kötet könyv keletkezett, melyek az emberi lét lényegéről tartalmaznak mély tudást. A "János Nagy Evangéliuma" című 10 kötetes mű részletesen ismerteti Jézus egykori tanításait, és bemutatja az emberiség jövőjét, szorosan kapcsolódva a Szent Írás utolsó fejezetéhez, János Apostol Mennyei Jelenésekről való könyvéhez. Természetesen Lorber tevékenysége a materialisták számára mindig is érdektelen volt, tudnunk kell azonban, hogy a műveiben sokat bírált egyház sem foglalkozott érdemben vele.
A János Nagy Evangéliumában Jézus egyes szám első személyben beszél. Elmondja, hogy az Isteni terv szerint az emberiség életében közel kétezer évente jelentős változás zajlik le, s ezeknek a ciklusváltásoknak a során az emberiség új fejlettségi fokozatba kerül. Igaz ezért az ősi asztrológia világkorszakokra vonatkozó tanítása, történelmünk állatövi jegyek szerinti időfelosztása. A fordulópontok azonban nincsenek pontos dátumokhoz kötve, az egyes korszakok úgy váltják egymást, mint ahogy az éjszaka közelgő végét jelzi a fokozatosan beköszöntő hajnali világosság.
A János Nagy evangéliuma lehetővé teszi a "világvége" kifejezés helyes értelmezését. Eszerint erre nem fog sor kerülni, "csupán" a Halak korszakának végéről van szó.
Igaz azonban, hogy ekkor az emberiség a történetének legnagyobb fordulópontjához ér, ami egy elképzelhetetlen méretű - tűz okozta - katasztrófában csúcsosodik ki.
Jézus erre vonatkozólag a kétezredeik év utáni időszakot több mint harmincszor említi meg Lorber művében.
Ez egyben egy világítélet
része is lesz, ami alatt nem csupán a "tűzözön" értendő, hanem olyan megrázó
események sorozata, mint földrengések, óriási méretű áradások, új pusztító
betegségek, ínség, stb. A Nagy Evangélium - konkrétabb megnevezés nélkül -
"levegőből jövő ellenségről" is beszél, ami óriási pusztítást fog okozni majd.
Itt - más, spirituális úton szerzett információk szerint nem földönkívüliek
támadásáról van szó, hanem egy kisbolygó becsapódásáról, amit az
emberiség megpróbál eltéríteni. Ez a Holdat találja majd el, amelynek darabjai
lepattannak, és a Földre hullnak. Univerzális önítélet lesz, amikor is minden
ember képes lesz meglátni Istent, és így átvilágítani önmagát. Az egyén belső
erkölcsi állapota fogja eldönteni, hogy számára ezek az események áldást, vagy
pusztulást jelentenek.
Megrázóak azok a
jóslatok, amelyek szerint a "gyümölcsöknek" (embereknek) alig több mint egyharmada
éri el a szükséges érettséget, míg kétharmad részük elpusztul. A Nagy
Evangélium szerint a legtisztultabb emberek el fogják hagyni valamilyen módon a
Földet.
(Ez összhangban van "A
Jövőkutató Isten birodalmában" című cikkel, amely szerint az emberek egy részét
földön kívüli űrhajók mentik meg.)
A Lorber által vett
üzenetek szerint a Halak korszakának végén kevés lesz Jézus igazi követőinek a
száma. Ekkor a Föld nagy területén az "Antikrisztus" fog uralkodni, "amikor
azonban a legerősebbnek és legnagyobbnak fogja érezni magát, örökre megbukik."
Ezekben az időkben az
egyház erőtlenné válik, "nem képes közvetíteni a Szent Szelem hatalmát", ami
pedig vigasztalást nyújthatna azoknak, akik Krisztus tanaiban és végső
győzelmében hisznek. Jézus nevében hamis papok és próféták lépnek fel, sok
embert tévútra vezetnek, "a hazugság hirdetői" azonban a kevés igaz hívőben nem
tehetnek kárt.
A XIX. században
keletkezett Nagy Evangélium a természet nyereségvágyból történő pusztítását is
előrejelzi. Beszél - többek között - az ásványi kincsek mértéktelen
kiaknázásáról, az őserdők hatalmas pusztításáról, és az emberiségre veszélyt
jelentő atomenergia elterjedéséről. Jelzi, hogy a világpolitikában egyre
nagyobb szerephez jut a hatalmi vakság, a birtoklási vágy, a gyűlölet, a
bosszú, az irigység és az emberek élethez való való jogának teljes
semmibevétele. Az egymással szemben álló országok és hatalmi tömbök vezetőinek
közös bálványuk lesz az önimádat, miközben Isten legfőbb parancsolatát, a
tevékeny szeretetet lábbal tiporják.
Jézus az utolsó időkben
"látnokokat fog életre kelteni", akik előre megmondják majd, többször közhírré
teszik az eljövendő univerzális önítéletet. Lorber írásai szerint az embereket
a látnokokon kívül az égbolton megjelenő különös jelek is figyelmeztetni fogják
erre, "a világ okosai" azonban ezeket csupán ritkán előforduló természeti
jelenségeknek minősítik majd.
(Hasonló esemény volt már
a világon. Az 1917-es Fatimai üzenet előre jelezte, hogy az első világháború
után még kegyetlenebb háború fog köszönteni az emberiségre, amelyre majd az
égbolton különös fényjelenség figyelmeztet. 1938-ban valóban szokatlan, északi
fényhez hasonló jelenséget észleltek Európa túlnyomó részén, amelyet követően 3
hónappal Németország lerohanta Ausztriát, és elkezdődtek a II. világháborúba
torkolló események. Erről az akkori sajtó beszámolt, tudósok próbálták
magyarázni az eseményeket.)
A Nagy Evangéliumban
Jézus több helyen is felhívja a figyelmet arra, hogy az eljövendő tűzözön nem
Isten büntetése miatt következik be, hanem azt tetteikkel maguk az emberek
készítik elő. Elmondja, hogy az embereknek megvan a szabad akaratuk, mindent
megtehetnek, amit akarnak. Az előre jelzett eseményeket nem szükséges
megcselekedniük, Ő azonban mégis tudja, hogy azok bekövetkeznek majd. Ha ismeri
ugyanis azt, hogy az emberek a múltban mit akartak és hogyan cselekedtek, előre
látja azok következményeit is. Istentől kapott hatalmával azonban nem
avatkozhat be, mert így az ember nem szabad akarattal rendelkező lény, hanem
"élő gép" lenne. Az embereknek csupán tanaival nyújthat segítséget. Mindezek
kapcsán hangsúlyozza, hogy az ember értelemmel rendelkező lény, akinek
tanulással, az őt körülvevő törvények megismerésével lehetősége van a jót és az
igazat kiválasztani, helyesen cselekedni. A Nagy Evangélium szerint a szabad
akarat nincs ellentmondásban a megközelítően kétezer éves ciklusváltásokkal,
hanem az ennek a keretében valósul meg.
Az egész Földet érintő
önítélet az eddig elmondottakon túl olyan megtisztulást hoz, ami lehetővé teszi
az átmenetet az emberiség új korszakába, s ez egyben az Istenhez, a Krisztus
szeleméhez való visszatérés kezdetét jelenti. A Földön nem lesznek különböző
vallási irányzatok, megszűnik a keresztények megosztottsága. Eltűnik a
látszathit, amit az egyház közel kétezer éven át gyakorolt különféle mértékben,
és így nem volt képes a szeretet megfelelő közvetítésére. Eltűnnek a hamis
papok és próféták, valamint a dogmatizmus és az embertelen teológiák
képviselői. Megszűnnek a hamis áldozások és bálványozások. Sok embernél kifejlődik
a "belső látás" (a megérzés, az intuíció, az inspiráció, stb.), esetükben az
anyag és szellem, a külső fizikai világ és a magasabb dimenziók közötti
válaszfal leomlik. Ez megfosztja őket minden kétségüktől, a halálfélelemtől is.
A szellemileg teljesen felébredt emberek képesek lesznek az úgynevezett "belső
hang" meghallására, aminek révén közvetlenül a Szent Szellemtől kapva
tanításokat, embertársaik igazi tanítóivá válnak. Ők lesznek azok az igazi
próféták és papok, akik az égi birodalmat a földivel összekapcsolják.
A ma komoly ellentéteket
mutató tudomány és vallás oszthatatlan egységet fog alkotni, a puszta értelmen
túl mindkettőben megjelenik a szív szellemi ereje, a szeretet. A társadalomra
is az egység lesz a jellemző, megszűnnek a politikai, faji és egyéb ellentétek,
valamint a háborúk. Az együttélést a béke, a harmónia és a szeretet hatja át. A
Nagy Evangélium ezt a "Messiás ezeréves birodalmának" nevezi, ami feltehetően
megegyezik a bibliai Jelenések Könyvének azzal a kijelentésével, amely szerint
"a Sátán ezer évre megkötöztetik."
Azonban itt arról is szó
van, hogy ezután "el kell néki oldoztatni...egy időre." Ezzel összhangban mondja
Jézus a János Nagy Evangéliumában, hogy a mostani önítélet után nem fog
teljesen eltelni kétezer év, amikor is újabb, egyben azonban az UTÓLSÓ
(ÖN)ÍTÉLET zajlik le a földön, s ezt követően örökre paradicsomi állapotok
fognak uralkodni bolygónkon.
N. P. (1994)
Nagy Péter, 2002 augusztus 27.