Miért vállaltam Jézust?

Erről a kérdésről rögtön a forrás, a gyökér jut az eszembe: az, hogy mielőtt én vállalhattam volna Őt, Ő volt az, aki felvállalt engem, aki a világból kiválasztott.
Nagyon keserves volt életemnek az az időszaka, amikor már tudatosult bennem valami a szellem-világ létezéséről, de még nem állt rendelkezésemre a szívet és értelmet megnyugtató válasz. S Jézus akkor a HANG-ban, a HANG által jött elém. Ebben találtam Rá, s Ő ebben talált meg engem. Hála Istennek, hogy felismertem ezt, és nem mentem el mellette.
Így hát életem legfontosabb eseménye, úgy is mondhatnám, egyetlen döntő eseménye a HANG-gal való találkozás. Emellett minden más történés eltörpül. Ahogyan Jézus olyan sokszor mondja, hogy: "Nem az a lényeg, hogy milyen vagy, hanem csak az, hogy az Enyém vagy", úgy én is azt mondom, hogy: nem érdekes, hogy mik történtek az életemben, hanem csak az, hogy a HANG-gal találkoztam, és ez által magát az Úr Jézust kaptam meg.
A "Nagy Találkozás" utáni mézes hetek határtalan örömében természetesen nem az volt a fő kérdés számomra, hogy miért is vállaltam Jézust. De aztán nekem is meg kellett tapasztalnom azt a megváltoztathatatlan tényt, hogy a Vele kapcsolatos érzelmeket sem lehet konzerválni. Sőt, további idő elteltével arra is rá kellett jönnöm, hogy még a korábbi "terheltségeim", melyekről most már tudom, hogy bizony, hozott adósságok, sem szűntek meg, talán csak valamelyest csökkentek és módosultak a gondolkodás-átalakítás által. Azután arra is rá kellett jönnöm, hogy a kísértő támadásai sem csökkentek a Jézussal való találkozás hatására, sőt, ha lehet, időnként még szaporodtak is.
Ez a helyzet már jogosan vetette fel a kérdést: hogy én miért is vállaltam Jézust?
A válasz tulajdonképpen egyszerű: mert Ő az Élet.
Az Isten nem csak fizikai-biológiai életösztönt oltott az emberbe, hanem erkölcsi életösztönt is. A szeretet élet-ösztönét. Így azután terheltség ide, terheltség oda, kísértő ide, kísértő oda, nincsen más út, de ez az Út mindig az életre vezet, és életet ad. Igaz, sokszor kemény önfegyelem, azaz áldozat által lehet birtokolni az Ő békéjét, de hát: Mi ez az örökkévalósághoz képest?
Végül: Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmazni, hogy miért vállaltam Jézust, akkor ez a válasz áll hozzám a legközelebb:
Mert a földi élet pusztító harcaiban meg kell, és meg is akarom találni mindig azt a "magaslatot", mely nem csak biztonságot, de tisztultabb látást is képes nyújtani a lelki életem gazdagítására.

Budapest, 2004. szeptember

Kiss Mónika