Miért vagyunk a Földön?

Egykor úgy döntöttünk, hogy nem fogjuk szeretni azt, aki minket szeret. Ezért most meg kell tanulnunk szeretni azt, aki bennünket nem szeret.
Nem akartuk a fényt. S most a sötét homály vakságában tapogatózva kell követnünk.
Elfordultunk a testvéri kapcsolatoktól. S most kétségbeesve próbáljuk megtalálni egymáshoz az utat.
Nem kellett az egység, s most a szanaszét szakított világban sóhajtozunk utána.
Megvetettük a rendet. Hát most a káosz birodalmában minden erőnket megfeszítve próbáljuk megvalósítani.
Nem kellett az örökkévaló. Hát most élhetjük a fájdalmat, hogy a mulandóság képtelen rögzíteni az örökkévalóságot.
Nem akartuk a szenvedés nélküli boldogságot. Most súlyos próba alá van vetve önfegyelmünk.
Nem vállaltuk az Isten teremtette önmagunkat. Hát most elveszetten, ebben a mulandó életben kell megtalálni magunkat.
Nem kellett a szellemi világ tündöklő benső harmóniája. Hát most a külső körülmények poklában kell törekednünk utána.
Nem kellett az értelem ragyogása. S most az értelmünk és érzelmünk diszharmóniájában vergődünk.
Lemondtunk a szabadságról. Hát most a megkötözöttségek közepette kell megharcolnunk érte.
Nem tartottunk igényt a gondviselésre. S most verítékes munkánk mellett kell hinnünk benne.
Az önzést választottuk az önátadás helyett. S most sokkal nehezebb körülmények között, próbában, kísértésben kell megvalósítanunk az adást.
Nem vállaltuk a nem-ártást. S most a megbocsátás nehéz feladatában kell igazolnunk ártatlanságunkat.
ÍGY, ÉS CSAK ÍGY TÖRTÉNHET MEG A KIEGYENLÍTŐDÉS.

Budapest, 2003. április

Kiss Mónika