"A reinkarnáció tudata nem csökkentheti senkiben a jelen életének felelősségtudatát. Az, amire, AKIRE minden szellemi lény teremtődött, a tudatos Istenbe-olvadás, és Abban a további, vég nélküli tudatos kibontakozás, amely azonos a szellemi lényekben Isten boldogságának átélésével, természetesen kapacitásuk mértéke szerint. Ha valaki felelőtlen a jelen életében, csak önmagát okolhatja azért, hogy egyre nehezebbé, keservesebbé válik számára ez az Istenbe-olvadás, ez a boldogság-átélés!
Isten sem tudja felvállalni senki helyett azt, hogy rendezett legyen fejében és szívében! Ha meg tudná tenni, akkor meg is tenné, de akkor nem lennének a szellemi lények képesek sem a szeretésre, sem a boldogságra! Nem, mert mindkettőnek alapja az a szabadság, amely egyedül képes a teremtményt a Teremtő partnerévé, illetve ellenlábasává tenni.
Mindaddig reinkarnálódniuk kell tehát a szellemi lényeknek, amíg szabadságuk alapján oda nem kötötték magukat a minden megkötözöttségtől mentes SZABADSÁGHOZ, Istenhez! Ez az odaadottság csak a földön indulhat el az újjászületés által, amelynek lényege az ember részéről a feltétel nélküli Istennek adottság, s ennek hitelesítése Isten részéről egy olyan beavatás, amelyet újjászületésnek neveztek, mert valóban az is. Ha ez megtörténik saját, mostani testetekben, akkor már nem kell többé reinkarnálódnotok. De addig igen!"

Tolmácsolta: Petróczi István