"Attól még senki nem lett keresztény, hogy megkeresztelkedett. Keresztény mindenki csak a Mellettem hozott döntése következtében lehet. Az jó, ha e döntését lepecsételi valaki egy szertartással, de maga a szertartás, a pecsételés önmagában nem hordoz értéket, ha a semmit pecsételi, ha látszatot pecsétel.
Még az sem elég, ha valaki vállalja a gondolkodás- átalakítást. Ez szinte minden gyónásban megtörténik. Még elkezdeni sem elég a gondolkodás-átalakítást. Bár ez megtörténik minden igazi megtéréskor. Döntően fontos az, hogy ezt sohase hagyja abba az, aki vállalta. Fontos az, hogy állapotszerűen akarjon tanítványom lenni az, aki elfogadott Engem urának, megszabadítójának. E téren sokkal fontosabb a tanulás, mint az imádság.
Az imádság a Rólam szerzett ismeretek éltetője, szolgálója. Sohasem szabad engedni, hogy a szív az értelem rovására legyen. Amelyik jócselekedetből hiányzik az értelem bölcsessége, az már nem jó, hanem rosszcselekedet. Mikor azt mondtam: 'Tanuljatok Tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.", akkor a hangsúly számotokra mégis csak azon volt, hogy tanuljatok Tőlem.
Aki nem akar Tőlem tanulni, annak valóban ópium a vallásossága, s ezek tudnak a legszeretetlenebbek lenni. De ez nem jogosít fel senkit enyéim közül szeretetlenségre."

Tolmácsolta: Petróczi István