"Bennem úgy jelent meg az Isten közöttetek, ahogy egyáltalán egy emberben megjelenhet (János 14;9). Nekem, mint embernek, nem kudarc volt a keresztre feszítésem, hanem kinyilvánítása annak, hogy még a halál sem teheti kilátástalanná annak helyzetét, aki üldözőiért, kivégzőiért még a kereszten is imádkozni tud (Lukács 23;34).
Az ima a kulcsa minden kilátástalan helyzet megoldásának! Nem imaszövegek gépies elmondására gondolok! Az imádkozik, aki lelkét, szellemét Istenhez emeli! Aki ezt teszi, lehet, hogy így kezdi imáját:" Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár (Máté 26;39)." De a befejezés mindig ez: "Ne igyam ki a kelyhet, amelyet Atyám adott nekem?"(János 18;11). Ez tehát azt jelenti, hogy a feltornyosuló nehézségek látása helyett ARRA lát rá, aki még hajunk szálait is számon tartja.
Minden imának kell, hogy legyen olyan következménye, amely élteti az imádkozóban azt az önértékelést, hogy többet ér a verebeknél (Máté 6;26). Aki idáig eljut, már pedig idáig az imában minden normálisan gondolkodó ember képes eljutni, az már nincs is kilátástalan helyzetben!
Jó irányban az halad, aki Velem halad. Velem az halad, aki Értem teszi azt, mit tesz. Aki reggel tudatosan elhatározza, hogy Értem fog gondolkodni, szólni és cselekedni, az JÓ ÚTON HALAD!"

Tolmácsolta: Petróczi István