Részlet a Hang 37/4013. leveléből, amely a Dombi Feri bácsi karácsonyi köszöntője 1999 karácsonyán:

"ADVENT-SZENTKARÁCSONY KÖZÖS LELKI ÖRÖKSÉGÜNK az, hogy SZENTKARÁCSONY ünnepén örülni illik. Miért illik örülni SZENTKARÁCSONY ünnepén? Két okból feltétlenül! Sajnos, a hangsúly egy harmadikon van!
Az egyik ok, amiért az épp ésszel bíró emberek közül az, akinek van történelmi emberismerete, örül, mert évezredek álma-vágya megvalósulását ünnepli SZENTKARÁCSONY ünnepén. Amíg ez álom-vágy, addig ADVENT a neve. Megvalósuláskor SZENTKARÁCSONY.
A gondolkodó ember számára akkor sem lehet vitás az, hogy van Isten, ha a Reá hivatkozók lejáratták Őt a vallástörténelem folyamán. Akár lejáratták, akár nem, mindenkiben élt és él a vágy, hogy emberi szinten tudjon találkozni ezzel a lejáratott, vagy nem lejáratott Istennel.
A SZENTKARÁCSONY ünnepének egyik örömforrása tehát az, hogy Ember lett az Isten. Azért írtam nagybetűvel az 'ember' szót, mert eddig még csak egy volt belőle. Csak Jézus születése óta tudjuk, hogy milyen is egy olyan, tehát igaz ember élete, aki öntudatra ébredése pillanatától kezdve tudja, hogy ő az örök élet gyermeke, s ezt kell józanul képviselnie a földi élet mulandóságának az idején.
Az első ADVENT évezredekig tartó álma-vágya az első SZENTKARÁCSONY ünnepén még az angyalok kórusát is énekre indította a földön: "Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek (Lk 2.14)!" Örült tehát az ég, természetes, hogy mindazok, akik az örökkévalóság gyermekeinek tudják magukat, együtt örülnek ma az éggel!
Tehát az egyik ok, amiért örülünk e napon, hogy EMBER lett az ISTEN. De van ennél nagyobb okunk is az örömre. Ez pedig az, hogy e pillanattól kezdve, Isten édes gyermekévé válhat minden ember! Ez az igazi, személyre szabott örömforrás, boldogság-állapot számunkra SZENTKARÁCSONY ünnepén, és nem az a bizonyos harmadik, hogy mulandó ajándékot adunk, kapunk!"

Tolmácsolta: Petróczi István