A HANG tanítása a 16/1449, 11/898, 20/1970, 19/1837, 22/2134, 19/1821 sz. Hang levelek részleteinek összeállítása alapján:

"Az eddig olvasott HANG-könyvek már bőséges eligazítást adtak arra, hogy az a szeretet, amelyet Én ÚT-nak neveztem és Magammal azonosítottam, az nem akármilyen szeretet!
A nemártás, megbocsátás, segítés szavakkal fémjelzett út akkor azonos Velem, ha mindhárom szó alatt azt értitek, amit Én értek alattuk. Pontosítom hát e szavakat.
A/ A nemártás nem azonos a fájdalmat nem okozással. Bizony, gyakran kell fájdalmat is okoznunk azoknak, akiket szeretünk. A kificamodott testrészek helyrehozása nem megy fájdalom nélkül! Pon­tosan akkor ártanál embertársaidnak, ha ki akarnád kerültetni velük a kificamodott részek helyrehozásának a fájdalmát! Persze, bizonyos fájdalomcsillapító lehetséges. Lehetséges, sőt szükséges is, hogy az igazság szeretetben csomagolt legyen. De IGAZSÁGNAK kell maradnia! Csak az IGAZSÁG tesz szabaddá titeket boldogtalanságaitok gyökereitől! Szeretet igazságban, igazság szeretetben!
Én vagyok az ÚT, IGAZSÁG, ÉLET!
B/ A megbocsátás nem azonos a visszafogadással, a befogadással. Mindenkinek mindig meg kell tudnotok bocsátani, hogy jól tudjatok aludni. De visszafogadni, újra a régi kapcsolatot átélni csak akkor lehet, ha az, aki bántott, ezt megbánta, és jelei vannak annak, hogy szeretni akar úgy, ahogy Én szeretek! A visszafogadásnak tehát feltételei vannak! A megbocsátásnak nincsenek feltételei!
C/ A segítés pedig ne legyen felszínes! Vagyis segítés címen nem szabad, hogy bűnrészesek legyetek. E téren nagyon fontos az okosság és az óvatosság!
E magatartás is ÚT, az újjászületettek útja, a Lélekkeresztelés vágyában élők és a Lélekkeresztségben már részesültek ÚTJA!
Három feltétele van annak, hogy valaki újjászülessen saját testében és átélje a Lélekkeresztség élményét: a/ Hinnie kell, hogy van ilye (János 3;11). b/ Könyörögnie kell ezért a kegyelemért, amelyet csak Isten adhat meg az Őt kérőknek (Lukács 11;13) c/ Ellene kell mondania minden rossznak, amit eddigi életében önmagában felismert és vágyódnia kell Isten megszabadító kegyelme után! Tehát nyitottnak kell lennie a komoly, őszinte bűnbánatra.
Az újjászületést és a Lélekkeresztséget általában megelőzi egy olyan megrendítő bűntudatot, önismeretet adó kegyelem, amely egyértelművé teszi azt, hogy minden kegyelem!, s az ember csak akadályozója lehet ennek, de előidézője nem.
Ha valaki állhatatos, akkor feltétlenül átéli az újjászületés csodáját, tehát azt, hogy Isten ÖNMAGÁT AJÁNDÉKOZÓ AJÁNDÉK!, és azt a Lélekkeresztséget, amely tanúságtevésre készteti azt a boldog embert, aki ezt átélte. E pillanattól kezdve a megajándékozott földi ember már nem földi, hanem égi gyermek, aki mindent másképpen lát a földön, mint addig látott, és a hontalanság érzése mellett égi honvágy gyötri!
Az újjászületés, ha egybeesik a Lélekkeresztséggel, olyan, mint mikor a kiscsirke kilép a tojásból! A SZABADSÁG józan mámorában él (2. Kor. 3;17)
Az újjászületés nem mindig azonos a Lélekkeresztséggel. Feltétlenül újjászületsz, ha őszinte szívvel elfogadsz Engem uradnak, megszabadítódnak! Vagyis elfogadod a megváltást, tehát azt, hogy felvállalod a gondolkodás-átalakítással járó szellemi munkát. Ez se több, se kevesebb, mint annak elfogadása, hogy törekedni fogsz meglátni mindenben azt, hogy egymáshoz tartozunk, tehát azt, hogy mindent javadra fordíthatsz Általam, Velem és Bennem!
A Lélekkeresztség fény és erő áradása! Tehát hiteles tanúságtevővé avatja azt, aki ebben részesül (Lukács 24;48-49)!
A Lélekkeresztség, mint a neve is mutatja, belemerülés a Szentlélekbe. Ezt a bemerítést Én, Jézus végzem akkor és azokkal, amikor és akik erre lélekben felkészültek, vagyis, átadták magukat Nekem, vagyis, befogadtak Engem életükbe, mint Urukat és Megszabadítójukat!
Kell tehát egy olyan közeg, egy olyan közösség, amely lehetővé teszi számodra azt, hogy Velem komolyan megismerkedj, Velem komolyan foglalkozz és vállald azt, hogy úgy tudjak benned élni, mint amilyen vagyok, tehát úgy, amint a názáreti Ácsban éltem ÉN, a názáreti Ács.
Nem akármilyen szeretetet kívánok tőletek! Meg kell tanulnod neked is és mindenkinek, aki komolyan Hozzám akar tartozni, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket (János 13;34)!
Nem azt kívánom, hogy e téren a gyakorlatban tökéletesek legyetek, hanem azt, hogy erre törekedjetek! Tehát belül légy nyitott, kívül pedig keresd meg azokat a társaidat, akik Engem akarnak megjeleníteni életükben. Én csak az ilyen lelkeket tudom Lélekkeresztségben részesíteni. Soha ne legyen szempont számodra az, hogy méltó, vagy méltatlan vagy-e valamire. Mindkettő nevetséges önértékelés. Én nem a szerint adok nektek szerepeket, hogy mennyire vagytok méltók, vagy nem méltók Hozzám! Nálam nélkül úgysem ér senki semmit! Velem pedig mindenki mindenhatóvá válik a szeretet körén belül! Tedd hát végleg félre az olyan mérlegelést, hogy mire vagy méltó és mire nem vagy méltó! Ezt bízd Rám! Bízd Rám, hogy Én kit és mire tartok méltónak!
Annál nagyobb méltóság nem létezik sem égen, sem földön, hogy valaki Isten gyermeke lehet. E méltóság nem saját erőtök következménye, hanem az Isten szeretetének megnyilvánulása! Ennek örülni kell, és nem álszerénykedően szerénykedni! E téren csak álszerénykedő szerénykedés van! Kérd hát nyugodtam a SZENTLÉLEKBEN történő keresztséget (Lukács 11;13)
Ne legyen hát senki gondban ezekben a közösségekben a tekintetben, hogy az egységre törekvést fontosnak tartaná! Egy kicsit sem kell erre törekednetek! Ez Lelkem feladata! Nektek csak arra legyen gondotok, hogy ne hagyjátok el a közeget, s tegyetek meg mindent a gondolat, szó és tett mezején, hogy Velem legyen élő a kapcsolatotok. Vagyis mindent meg kell tennetek, hogy ABSZOLÚT ELSŐ legyek, legalább mint törekvési irány, az életetekben. ABSZOLÚT ELSŐ pedig akkor vagyok, ha nincs második."

Tolmácsolta: Petróczi István