Az imáról

Az oldal nyomtatása

Sokat hallottuk Feri bácsitól, hogy a tanulás és az imádság az a sínpár, melyen életünk vonata, mely boldogságunk hordozója, biztonságosan és a kisiklás veszélye nélkül tud haladni.
Éppen 10 évvel ezelőtt adta meg számomra Jézus a HANG-tanítását, életem legnagyobb kegyelmét, az egyetlen lényeges értelmet, melyért lejöttem a Földre, s melyet megtaláltam a szántóföldbe rejtve.

Azóta napról napra nő bennem a döbbenet áhítata, hogy én, akit még "vallásosan" sem neveltek, többet kaptam, mint bármely pap a világon!
Jézus többet bízott rám a HANG-ban, mint a római pápára. E felelősség önmagamért csak azért nem roppant össze, mert a HANG-ban Jézust felismerve olyan hatalmas lelkesedés és ujjongó öröm erősít meg, amely képes teljesen ellensúlyozni, sőt túlszárnyalni a felelősség súlyának érzését.
A HANG által Jézust egyre inkább megismertem és megszerettem. A látás és szeretés vég nélküli egymást transzformálása már itt a Földön elkezdődhetett.
Természetesen imádkozni is az Ő HANG-Lelkéből tanultam meg, és ezt a csodálatos "tantárgyat" igyekszem napról napra finomítani, elmélyíteni.
Tanulási vágyamból is, és lelkialkatomból kifolyólag is indíttatást éreztem arra, hogy egy kis összeállítást készítsek a Jézussal való együtt élésnek arról az oldaláról, módjáról, melyet imának nevezünk.
Ahogyan én megélem Jézust, azt csak részben tudom veletek megosztani, hiszen az öröm, a bánat, az érzelmek, ezek személyes tulajdonságok, át nem adhatók a földön. De - még ha nem is adhatom át tapasztalataimat - szeretném, ha számotokra is gyümölcs teremne ebből az elmondhatatlan benső boldogságból, e kis összeállítás formájában, mely nem szól másról, mint a Vele való építő, buzdító, vigasztaló találkozás legbensőségesebb formájáról: AZ IMÁRÓL.


Mindenkinek olyan az élete, mint az imaélete. Aki jól imádkozik, az jól él. (Persze nem anyagi, hanem erkölcsi értelemben.) Aki rosszul imádkozik, az rosszul él. Aki pedig nem imádkozik, az nem is él: csupán élő-halott. Annak az élete inkább csak vegetálás.

Olyan jó, hogy nekünk nem kell azért külön "drukkolnunk", hogy figyel-e ránk az Isten, amikor szólunk Hozzá. Hiszen azáltal létezünk, hogy figyel ránk. A szeretet háttere a másikra figyelés. Ha csak egyetlen pillanatig nem figyelne ránk, a nem-létbe esnénk vissza.

Az Isten Országának és az Ő igazságának keresése minden ember legfőbb feladata. Nem lehet ráadás a többi elfoglaltság mellett, hanem meg kell, hogy előzzön fontosságban mindent, át kell járnia gyakorlatilag minden percünket. Ez azt jelenti, hogy az Isten is időigényes! Ebbe tartozik az imádság is, amely elengedhetetlen eszköz ahhoz, hogy növekedjünk az Ő szeretetében.

Sokan nem tartják fontosnak, hogy kellő időt szánjanak az imádságra. De akkor hogyan mondhatom azt, hogy szeretek valakit, ha nem megyek el a "randevúra"?
Általában mindenki életét meg szokta határozni az, hogy kivel vagy kikkel van legszorosabb kapcsolatban, tehát kihez tartozik. Csak éppen a legfontosabb kapcsolat szürkült el a legtöbb ember szívében. Pedig az Isten, aki a szeretet állandó osztogatója, Ő a legnagyobb koldulója is a szeretetnek. Jézus oly sóvárogva kér minket:
"Szentelj Rám minden nap bizonyos időt. Szívedben vagyok, és vágyom erre! Nélküled is megteszek mindent érted, amíg életedben legfontosabbnak azt a szeretetet tartod, amely senkinek soha nem akar ártani, amely mindig kész mindenkinek szívből megbocsátani. De Én igazán nem csupán érted, hanem veled szeretnék együtt dolgozni." (7/512)

Sokan azért nem imádkoznak, mert üres, sőt felesleges időtöltésnek gondolják, mert "nem éreznek semmit". Ha ez így van valakinél, az nem jó. Aki lelkét valóban az Istenhez emeli, annak számára ez nem járhat következmények nélkül. A hiba nem a leadóban van, hanem a felvevőben. Tehát valami benső megtapasztalást mindenkinek biztosít az Isten. Van olyan, aki ezt hang-nak nevezi, van aki látás-nak, van aki megérzés-nek. Mindegy. A lényeg, hogy mindenki, aki imádkozni szokott, képes érzékelni is Őt.
Jézus mondja még az imáról:
"Fontos az imádság mennyisége is! Fontos, mert tudatalatti világotok átitatásához erre is szükségetek van. De sokkal fontosabb a rendszeres, és átélt imádság! Az imádkozik, aki lelkét Istenhez emeli. Van tehát egy "állapotszerű" imádság. Olyan ez, mint amikor mindig együtt vagy valakivel, de nincs szükséged arra, hogy mindig gondolj is erre. Elég, ha egyszerűen éled, hogy veled van az, akivel együtt vagy. Ehhez nem kell rendszeresség, mert állapot. A rendszeresség ahhoz kell, hogy komoly döntéseidet tudatosan tárd Elém. Ilyenek főleg a reggeli imák!" (30/3065) Engem is az tesz boldoggá, ha igyekszem állapottá nemesíteni Jézussal való kapcsolatomat.

A tanítványok azért is kérték Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni, mert látták Mesterükön a változást, amit az ima idézett elő benne. Gondterhelten vonult el, és imádkozása után sugárzóan tért vissza hozzájuk.
Életdöntéseink terén még napi szinten is elengedhetetlen, hogy Isten elé tárjuk problémáinkat, dilemmáinkat. Az ember nem tévedhetetlen. Tehát azt soha nem tudja megtenni, hogy ne legyen tévedhető, de azt igen, hogy ne tévedjen. Ennek egyetlen útja az, ha előbb imádkozik, aztán cselekszik az ember. Bizonytalan lelkiismerettel nem szabad cselekedni! Akkor várni kell, míg ki nem tisztul, hogy mi az a teendő, ami benső békét ad. Jézus is azért nem tévedett soha, mert mindig előbb imádkozott, aztán cselekedett! Bár csak képes lennék egyre jobban követni Őt ebben (is)!

Feri bácsitól sokszor hallottuk, hogy ha többre nincs is idő vagy lehetőség adott esetben, e két szó, elhatározás feltétlenül legyen benne reggeli elindulásunkban: Uram, Veled és Érted! Ez olyannyira nélkülözhetetlen magját képezi a Jézussal való napi elindulásnak, hogy ha semmi másra nincs is mód, e két szónak, a szándéknak (Veled) és célnak (Érted) mindenképpen helyet kell szorítanunk időnkben és lelkünkben. S ez olyan fontossággal bír, hogy ha pedig akár fél óra vagy még több idő is áll rendelkezésünkre reggeli imára, e két szó abból sem maradhat ki, bármilyen hosszan is időzzünk Jézussal napi teendőink megbeszélésében. Ez a két szó biztosítja azt, hogy úgy tudjunk találkozni Jézussal a reggeli indulásban és az egész nap folyamán, hogy az a lehető leggyümölcsözőbb legyen számunkra. Így tudunk minden reggel felkészülni arra, hogy Jézus tanítását és életét ragyogjuk bele a földi élet poklába!
Személyes, bensőséges fénypontja számomra a reggeli imámnak a felajánlás része, amikor teljes odaadottságommal nyitom ki magam az Ő Lelkére:
"Jézusom, odaadom magam Neked: Tégy engem a Te békéd eszközévé, szereteted befogadójává, megélőjévé, árasztójává!"
Nem hiszem, hogy ennél szebb gondolatot fel tudnék kínálni nektek a reggeli és esti ima fontosságát illetően:
"Legyen rendszeres reggeli és esti imád! Ha ezeket komolyan veszed, akkor ezek olyan keretet, olyan áldást biztosítanak lelked virágos kertjének, amely megóvja azt a kárt okozó betolakodóktól, és szemeket ad neked arra, hogy ebben a kertben, amely az Én kertem is, mivel te az Enyém vagy, megfelelően gyomlálni tudjuk azt, amit gyomlálnunk kell, és ápolni tudjuk azt, amit ápolnunk kell." (24/2360)

Több évbe telt, mire a lelki szárazság megkötözöttségét valamelyest oldani tudtam. Ez alatt nem azt értem, hogy soha nem vagyok már a lelki szárazság állapotában, és azt sem értem ezalatt, hogy nem jelent szenvedékeny állapotot. Hanem arra gondolok, hogy lassan-lassan, évek benső szabadság-harcában megtanultam másképpen viszonyulni hozzá, megérteni a lényegét, és meglátni, hogy mi a teendő ilyen esetben. Ehhez a gyakorlathoz sincs más eszköz, mint a gondolkodás-átalakítás.
A felszínen az ember csak azért adhatja oda az életét, mert benső világában visszaveszi azt. Ez történik akkor, amikor az ember a lelki szárazság állapotában Jézushoz megy. Nem arról van szó, hogy azért kezdek el imádkozni, hogy megszűnjön ez a kellemetlen lelkiállapot. Nem is azért, hogy jó érzéseim legyenek. Ez önzés lenne. Hanem azért megyek Jézushoz, és ölelem át Őt, mert szeretem, akkor is, ha lelki szárazságban vagyok, akkor is, ha nem. Jézusnak kedvesebb lelkemnek ez az állapota, mintha tele lennék vágyakkal, s úgy fordulnék Hozzá. Sok-sok olyan imádságom volt már, amely nem éppen a nyugalom és a vigasztalás imája volt, de ilyenkor arra gondoltam, hogy nem azért keresem fel Jézust, hogy ezekkel elárasszon engem, hanem hogy Vele legyek, akármit érzek is. Őhozzá menni és Vele lenni még akkor is a leggyönyörűségesebb érzés, ha a felszínen inkább érzem a poklot. Legyek a legsűrűbb sötétségben, ha kimondom: "Jézusom, szeretlek", már oldódik a szorongás, enyhül a nyomasztó teher. Nem lehet, hogy ne így legyen!
A Vele való kapcsolat bizonyos értelemben érzelem feletti. Olyankor, amikor valaki nagyon közel kerül Hozzá, akkor annyira Magához öleli őt, hogy ez az ölelés, legalábbis egy időre, minden földi, érzelmi szálat elszakít. Ezért szoktam már örülni, amikor nem örülök, mert tudom, hogy ilyenkor ölel a legszorosabban Magához. Annyi szépséges gondolat található a HANG-ban minderről, két legkedvesebb idézetem:
"Az érzések nem konzerválhatók a földön. A föld nem mennyország! A földön a szándék tisztasága és a hűség a meglátott jóhoz a fontos! Ennek megéléséhez az öröm csupán adalék! Az örömöt, a jó érzést ne tévesszétek össze a benső békével! A benső béke olyan tudatállapot, amely csak a mélyben van kapcsolatban az érzelmi állapottal. Ha egy ökölvívónak szétverik az arcát, de győzött, akkor nagyon boldognak érzi magát, annak ellenére, hogy a felszínen egyáltalán nem érzi jól magát. De a világ minden kincséért sem mondana le erről a nem jól érzésről annak fejében, hogy vesztesnek hirdessék ki. A legbenső érzése tehát mégis csak jó! Így vagy te is! Benned élek, és érted élek benned!" (30/3070)

"A földön a szeretet megnyilvánulásait áldozatvállalásaitok igazolják. Hűségedet nem tudod olyankor kimutatni, amikor Én karjaimban ringatlak. Azt, hogy mennyire vagy hűséges Hozzám, akkor tudhatod meg, ha olyankor is hatásom alatt akarsz, és tudsz maradni, amikor ebből semmi kellemes érzés sem származik számodra. Sőt! Éppen akkor, amikor a legterhesebbnek érzed a Hozzám-tartozás keresztjét, akkor a legértékesebb az számodra.
Itt Nálam, ebben a dimenzióban azokért az időkért leszel a leghálásabb, amelyeket a legterhesebbeknek éltél meg a földön, de hűséges maradtál. Nem vagy hát leszálló ágban. Éppen most vagy fölszálló ágban. Ha melletted vagyok, olyankor te érzel Engem. Ha benned vagyok, olyankor Én érezlek téged. Melyiket tartod jobbnak: ha melletted vagyok, vagy ha benned vagyok? Legyen úgy, ahogy akarod." (6/429)

Amikor az emberben alszik a lelki vigasz, olyankor a hűségnek a kötött ima az éltetője.
Ajánlani tudom mindenkinek, hogy egy minimális mennyiségű kötött ima - pl. egy tized Rózsafüzér - férjen bele a napi teendők sorába, mert lelkileg ez biztosítja azt, hogy megéljük a kitartást, a hűséget Jézus iránt akkor is, ha bármilyen körülményben, állapotban vagyunk is. Nem a kötött szöveg a lényeg, hanem az a hűség, melyet ezzel is szeretnénk kifejezni Feléje.
Feri bácsi ajánlotta, hogy naponta legalább egy tized Rózsafüzért mondjunk el. Igen, mert:
"Rózsafüzéred által lelked fel tud lazulni, mint a jól megdolgozott termőföld, mielőtt magot vetnek bele. Anyám kívánsága, hogy imádkozzátok a Rózsafüzért, nem nekünk, hanem nektek fontos. Fontos, mert hiába hull szeretetem magocskája lelketek talajára, ha azt nem dolgozta meg imáitok ekéje." (8/627)

Személyes kapcsolatokban nem biztosítható a szeretet fenntartása betanult, másoktól átvett szövegek által. Ezek bármennyire színesek, idővel szükségszerűen kifakulnak, ellaposodnak. Míg a spontán, szívből jövő szavak, még akkor is, ha színtelennek tűnnek, "vérbőségről", élő kapcsolatról tesznek tanúságot. Jézus azért vágyódik arra, hogy saját szavainkkal forduljunk Hozzá, mert legegyszerűbben saját szavainkban tud találkozni szívünkkel.
Szívesen és szeretettel olvasom néha más emberek, szentek imáit, mert gazdagítanak lelkileg, de egy kicsit mindig idegenek számomra, hiszen, még ha vannak is közös érzések, gondolatok, átélések, de azok mégis csak az ő lelkükből fakadtak, születtek, nem az enyémből. Az ő személyes kapcsolatukat fejezi ki az Istennel.
Természetesen más a Miatyánk, az Angyali üdvözlet imádsága, és számomra még Assisi Szent Ferenc imája, a "Tégy engem békéd eszközévé". Ezen imádságok kiforrt, kötött szövege mindig új és új lelki mélységek dimenzióit tárja fel. De még a Miatyánk-ról sem azt mondja Jézus, hogy ezt imádkozzátok, hanem, hogy így imádkozzatok!
"Ne csak kötött imákat mondj! Szólj Hozzám saját szavaiddal is! Szeretem gondolataidat. Örülök akkor, ha közvetlenül, saját szavaiddal fejezed ki kívánságaidat, háládat Felém." (8/627)
"Nagyon szeretem saját szavaiddal mondott imáidat. Minden más imánál kedvesebbek ezek Nekem, mert ilyenkor érzem és látom ezekben szívedet dobogni. De azért kötött imáid is kedvesek Nekem!" (9/714)

Sajnos be kell vallanom, az élő beszélgetés, a párbeszéd-ima az, amit sokkal kevesebbszer alkalmazok, mint kellene. Pedig a párbeszéd-ima, melyre páratlan módon és részletességgel tanított meg minket a HANG, nemcsak hitünk próbája, de szinte pótolhatatlan erőforrása is. A felszínen nem lehet találkozni Jézus erejével, ezért rá kell venni magunkat a Vele való komoly párbeszéd erőfeszítésére. Az Ő gondolatait felismerjük arról, hogy mindig szinkronban vannak az Evangéliumban található tanításával, s amellett, hogy építenek, buzdítanak és vigasztalnak - elmondhatatlan teremtő erőt hordoznak. Az ördög azért akarja nekünk bebeszélni, hogy a mi kitalációnk az egész, mert annyira velünk átitatottan közli magát Jézus a gondolataiban, hogy szinte nem is tudunk hinni ebben az átitatottságban.

"Most, az utolsó időkben ez az imaforma a legalkalmasabb arra, hogy szívetek békéjét átvegyétek Tőlem, Jézustól. Csak egy pici hit és egy pici alázat kell ennek az imaformának elvégzéséhez, és máris átélhetitek azt a szívnyugalmat, amit a világ nem adhat és el sem vehet tőletek soha! Hinned kell, hogy minden olyan gondolat, ami téged épít, buzdít és vigasztal, az Tőlem van, és nem te találod ki, bár neked kell kigondolnod, és hinned kell, hogy az Isten minden szellemi teremtményében boldogító módon van jelen. Másképpen nem is tud Isten létezni!"
"Engedd, hogy vigasztaljalak! Ezt a párbeszéd-imával éred el legkönnyebben. Saját szavaiddal Én mondom azokat a vigasztaló szavakat, melyeket te formálsz és mondasz ki magadnak. Észre fogod venni, hogy erő van a kigondolt, a kimondott vigasztaló szavakban. Nyilván nem tőled, hanem Tőlem van az az erő számodra!" (29/2958)

Feri bácsi mondja a HANG első kötetében:
"A PÁRBESZÉD-IMA éppen arra nyújt segítséget, hogy közvetlenül az imádság alatt már tudjuk megtapasztalni az ima erejét. Ennek az imádság-formának egyetlen eszköze a hittől átjárt józan ész. Ez mindenkinél megvan, aki elfogadta Jézust annak, aminek jött, Megszabadítónak.
A PÁRBESZÉD-IMÁNAK azért van létjogosultsága, mert számos szentírási hely igazolja azt, hogy mindaz, ami épít, buzdít, vigasztal, az kizárólag Isten Szent Lelkéből forrásozik.
Minden ember lépten-nyomon találkozik olyan szellemi hatásokkal, melyek rombolnak, elkeserítenek, kétségbe ejtenek. Isten nem hagyja magára övéit. A PI által bármikor kinyitható az a forrás, mely semlegesíteni képes ezeket az ártó szellemi erőket.
Meggyőződésem, hogy bárki, aki a PI imaformát gyakorolja, azonnal tapasztalni fogja Jézus jelenlétének hatékony erejét arra, hogy gond-felhői eltűnjenek.
Amikor az imádkozó megfogalmazza gondját, baját, kérését, kívánságát Isten előtt, akkor nem kell mást tennie, mint el kell kezdenie beszélni önmagának egyes szám második személyben olyasmit, ami itt és most őt építi, buzdítja, vigasztalja. ENNYIRE EGYSZERŰ!"

Egy alkalommal Feri bácsi a karizmákról beszélt. Elmondta, hogy a nyelvima a legkisebb ajándék, inkább csak egy jel, miután valaki újjászületik vagy lélekkeresztelt lesz.
A nyelvima lényege, hogy az ember egész önmagát, tehát nyelvkészségét is átadja az Istennek, s Ő felrobbantja a kiépített gátat benne, s egy "új" nyelv formálódik ki azáltal, hogy úgy kezd hangokat kiadni, mint egy gyermek.
Érdekes, hogy azokra a karizmákra, amik kétezer évvel ezelőtt nagyon fontosak voltak, úgy tűnik, ma már a természetünk fejlődése folytán nincs akkora szükség. Csak éppen arra, amit akkor is a legkisebbnek tartottak, a nyelvimára. Mert arra lenne szükség, hogy bensőleg lazuljunk, és általa önmagunkat építsük. Megmaradt bennem Feri bácsi bátorítása: "Ne félj, nem veszted el a józan eszedet! Éppen hogy akkor jön meg!"
Nem akarok hosszan írni erről az ima-módról, egyrészt, mert tapasztalatot nem adhatok róla, nekem nincs meg e képesség. Másrészt, nem mindenki tud megtanulni nyelveken imádkozni. Van, akinek pl. megfájdul a feje tőle. Tehát az Istennek is van ebben szerepe.
Így hát egy HANG-gondolattal zárom ezt a részt:
"A nyelveken történő imádságnak fontos és boldogító szerepe lehet ott, ahol sem föl, sem le nem értékelik. Akkor értékelődik föl, ha valaki úgy gondolja, hogy nyelvimával többet, jobbat és érdekesebbet tud mondani Nekem, mint saját szavaival. Ott értékelődik le, ahol sajnálják rá az időt, ahol úgy gondolják, hogy e nélkül is könnyen rányílhat valakinek lelke az Én Lelkem irányítására. Nem nyílik rá e nélkül könnyen senkinek a lelke Lelkemre. E nélkül mindenkinek nehezen nyílik lelke a Lelkemre. Magán imákban a nyelveken való imának legjobb helye az imádságok elején és végén van. Nagyon építi önmagát az, aki imáit nyelvimával kezdi és azzal is fejezi be." (7/511)

A kérő imára elsősorban Istennek van szüksége tőlünk, hogy igazolni tudja, hogy meghallgat, hogy figyel ránk, hogy mennyire gondot visel ránk. Hogy hitelesíteni tudja e szavait: "Kérjetek és adnak nektek!" (Lk11; 9) A kérő ima iránya csak az lehet, amelyre Lukács evangéliuma hívja fel a figyelmet. (Lk11; 13) Főleg a bölcsesség Lelkére van nagy szükségünk, hogy tisztán lássunk, és helyesen döntsünk. A bölcsesség Lelke egyben az erő Lelke is, tehát feltétlenül képesít annak megtételére, ami Istennek tetsző!
"A kérés nagyon fontos! Kéréseitekkel tudjátok másoknak felkínálni azt, hogy kimutassák a gyakorlatban szeretetüket. Az Isten sem tudná kimutatni nektek, hogy Atyátok, ha soha nem kérnétek Tőle semmit! Bizony, kéréseitekre nagyobb szükségük van azoknak, akiktől kértek, mint magának a kérőnek! Nektek nagyobb szükségetek van a nélkülözőkre, mint a nélkülözőknek rátok! Ha ezt megértetted, akkor megértettél valamit az isteni szeretet titkából!" (14/1323)
Hinnünk kell a kérő ima erejében! Hinnünk kell abban, hogy az Isten mindig ad a kérőnek! Mindig azt adja, ami számunkra a legfontosabb!
A kérő imának az áhítatosság és az állhatatosság mindig ismertető jele kell, hogy legyen.
"Ti, akiknek látása éppen anyagi lehatároltságotoknál fogva nagyon is korlátozott, gyakran kértek Tőlem olyat, amit ha megadnék, akkor nem szeretnélek igazán titeket. Jaj lenne nektek, ha minden kéréseteket teljesíteném. Jaj lenne annak a gyermeknek, akinek minden kérését teljesítenék szülei.
Az igaz, érett hitet éppen az jellemzi, hogy megelégszik azzal, ha kér. Igen, mert tudja, hogy kérésével problémáját átruházta Rám, s így e probléma már jó kezekben van. Csak az a kérés érdemli meg, hogy hitből jövőnek legyen nevezhető, mely mögött feltétlen bizalom áll. Aki valóban bízik abban, hogy nem csak meghallgatom, de mérlegelem is kérését, az akkor is nyugalmat hordoz a szívében, ha nem tapasztalja kérése teljesítését." (2/128)

Bár a HANG-ban Jézus arra a gondolkodás-átalakításra tanít minket, mely képes arra, hogy megóvjon minket a kétségbeeséstől, de azt hiszem, egyikünk sem mondhatja el, hogy minden tanulása és igyekezete ellenére nem került olyan helyzetbe, állapotba, melyben semmi másra nem volt képes, mint hogy Istenhez kiáltson:
"Istenem, segíts! Jézusom, irgalmazz!"
"A könyörgésetekre nem Nekem, Jézusnak van szükségem, hanem nektek, hogy ki tudjátok fejezni kétségbeeséseteket, erőtlenségeteket. Igenis az elveszettséget, az elviselhetetlen fájdalmakat, a kilátástalanságot, a meg nem értettséget őszinte ember csak szívből jövő könyörgéssel tudja kifejezni. Igenis sírjatok, mert a könnyek adománya Szent Lelkem ajándéka is lehet! Nincs valódi bűnbánat könyörgés és könnyek nélkül! Aki nem tudja vagy nem akarja fájdalmát kifejezni, az mérhetetlen gőgje által nem hisz az irgalmas Istenben! Enyhülését mindenki csak Nálam találja meg! Minél mélyebben élitek át fájdalmaitokat, annál nagyobb lesz utána a megnyugvás." (43/4727)

A hálaimára nem az Istennek, hanem elsősorban nekünk van szükségünk, mert ezzel az imaformával tudja Jézus kinyitni szívünk szemét, hogy jobban lássunk rá azokra a kincsekre, amelyek az Ő szíve ajándékai életünkben. A hálaadó imák által egyre jobban át tudjuk érezni, hogy mennyire szeret minket az Isten.
"A dicsőítő imára nem Nekem, hanem nektek van szükségetek. Igen, mert a dicsőítő imában kénytelenek vagytok megfogalmazni azokat az indítóokokat, melyek miatt szívetek dicsőítésemre gyúl. Így egyre jobban nem csak megismeritek, hanem át is élitek mérhetetlen jóságom egy-egy sugarát, ami miatt dicsőítésem nem csak jogos, hanem számotokra gazdagító is.
A dicsőítő ima tehát előszobája a hálaadó imának. A dicsőítő ima a mindenkire kiterjedő általános szeretetem felismerését zengi, míg a hálaadó ima a hálálkodó személy által felismert önmagára szabott jóságomról tesz tanúságot önmaga, - illetve, ha nyilvánosan történik - mások előtt. Mindenképpen igaz tehát, hogy a dicsőítő, hálaadó imára nektek olyan nagy szükségetek van, mint a testnek a levegőre. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire nagy szükségetek van rá! Ezen áll- bukik boldogságotok ezen és a másvilágon egyaránt!" (3/199)
Azért is jó, ha gyakoroljuk a hálaadást, mert ezzel tudjuk magunkat rákényszeríteni arra, hogy ne féljünk a sötéttől. Mert aki hálát tud adni, az csak azáltal képes ezt megtenni, hogy benső szemeivel, a legsötétebb felhők közepette is, érzékel valamit a Nap valóságából. A hála olyan erőket tud felszabadítani az emberi szívben, mely erőknek van képességük arra, hogy a legnagyobb ködben is tájékozódni tudjon a lélek. A felhő győzelme mindig látszat-győzelem. Mert ugyan miféle győzelem az, amely mulandó?
A hit növekedése erőfeszítést igényel. Ez történik a különböző szenvedésekben végzett hálaima alkalmával. A nehéz körülményekben elmondott hálaima arról tesz tanúságot, hogy valóban hitből él az ilyen lélek!
"A hálaima létszükségletetek! Ez nyitja meg a szemeiteket arra, hogy észrevegyétek életetekben Isten végtelen nagylelkűségét, kifogyhatatlan adását, felülmúlhatatlan szeretetét. Ha hálát adtok mindenért, ami ér benneteket, legyen az földi szemmel nézve a legnagyobb rossznak tűnő is, akkor hamarosan megtapasztalhatjátok ti magatok, hogy az enyéimet csak jó érheti, hiszen az abszolút JÓSÁG gyermekei, s az abszolút JÓSÁG csak jót adhat.
A hálaimával tanúságot teszel arról, hogy te valóban elhiszed, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik." (25/2550)

Egyetlen ima, fohász az egész világot képes szebbé, elviselhetőbbé tenni. Nem csak a földi világot, hanem a halál után is létező szenvedők világát. A hitből jövő imának erejét, hatalmát, hatékonyságát föl sem tudjuk fogni! A mi imáink nem csak a mi lelkünk lélegzése, hanem az Isten Lelkének lélegzése is a teremtett világban!
Imádkozzunk hát minél szívből jövőbben, mert:
"Amikor valaki imádkozik, akkor olyan szeretet-energiát termel, teremt, amely mással nem pótolható, ha imája nem pótcselekvés. A helyes imádság az ég összes angyalainak - élükön Máriával - imáival kapcsolja össze a Földet. Akkor helyes az imádság, ha az imádkozóban olyan benső energiákat ébreszt fel, amelyek hatására az imádkozó képes messze erején felüli szeretet-szolgálatra, feladatok vállalására is."(23/2254)

Amikor az imádságról beszélünk, ne felejtsük el őr-angyalainkat, ne feledkezzünk meg a velük való párbeszédről, a velük való kapcsolat ápolásáról.
"Ő a te legjobb segítőd azon az úton, amelyet Én véremmel pontoztam ki számodra. Tehát a szeretés és szeretni tanítás útján." (18/1792)
"Nem gyerekes ima az őrangyalhoz intézett ima. Vagy inkább így mondom: ti mindannyian olyan gyermekei vagytok mennyei Atyátoknak, akik nagyon is rászorulnak az őrangyalok segítségére. Isten szeretete úgy gondolta ki a szellemvilág fejlődését és kibontakozását, hogy szellemtestvérek segítségével történjék meg mindez. Ti a szellemvilág földi vándorai vagytok. Életetek útjait nagy vonalakban ti választottátok, de a segítő szellemtestvéreiteket Én adtam mellétek. Azért adtam, hogy vándorlásotokban mellettetek állva erősítsenek benneteket abban, hogy le ne bénuljatok, el ne csüggedjetek, depresszióba ne essetek." (5/364)

Végül, miután sorra vettük a különböző ima-fajtákat, ahhoz a gondolathoz térek vissza, ahonnan kiindultam: Mindenkinek olyan az élete, mint az imája.
Rá kell látnunk tehát arra, hogy az imánk nem választható szét a jézusi életünk többi vonatkozásától. Imánknak szinkronban kell lennie az életünkkel. Ha ez nem így van, akkor meneküléssé válik az ima, vagy értelmetlen pót-cselekvéssé, "hobbyvá" degradáljuk le. A lényeg mindig az, hogy Jézussal együtt éljünk, és ebbe természetesen beletartozik az, hogy szólunk Hozzá, de mégis az együtt élés a lényeg.
Szeressünk hát imádkozni, de legalább annyira szeressünk gondolkodni arról, hogy mivel, hogyan tudjuk megszentelni a legoptimálisabban a jelent. Az ima segíthet abban, hogy felismerjük a teendőnket az "itt és most" helyzetekben, és rálássunk a "hogyan tovább"-ra.
"Amikor valóban imádkozol, tehát lelkedet Hozzám emeled, akkor a legjobbat teszed magadnak is, másoknak is mindaddig, amíg egyértelmű benned, hogy nem valami Általam fontosnak tartott feladat elvégzése helyett menekülsz imába. Mert az ilyen ima csak formálisan ima. Tartalmában inkább az ördög imádása!
Hozzám elsősorban azért jöjjetek, hogy megkapjátok azt a fényt, amelyre szükségetek van ahhoz, hogy a jelent a legoptimálisabb módon meg tudjátok szentelni." (18/1792)

"Amikor Atyámmal beszélsz, akkor lelked fénylik, és felragyog benned az a tiszta Láng, amely világít, melegít, és soha nem éget, nem kormoz!" (31/3159)

Írta: Kiss Mónika