Az elátkozott fügefa

Máté 21-18,19,20,21,22.

Az oldal nyomtatása

18.	Kora reggel pedig, amikor visszatért a városba, megéhezett.
19.	Egy fügefát látott (vett észre) az út mellett, odament hozzá és nem talált rajta mást, csak leveleket, és ezt mondta neki: Soha ne teremjen rajtad gyümölcs ez aionban (világ) korszakban. És a fügefa azonnal elszáradt.
20.	Amikor a tanítványok ezt látták, elcsodálkoztak, ezt mondták: hogyan szárad(hatott) el íly gyorsan a fügefa?
21.	Jézus pedig válaszul (ezt mondta) nekik: Ámen, mondom nektek, ha hitetek lesz és nem kételkedtek nem csak a fügefával tehetitek meg, hanem ha azt mondjátok a hegynek: emelkedj (kelj) fel és vesd magad a tengerbe, az is megtörténik,
22.	és mindazt amit kértek az imádságban, ha hisztek, meg is kap(já)tok."

Működésének harmadik évében, az utolsó húsvét előtti időben Jézus szamárcsikó hátán ülve megy Jeruzsálembe. Az út szélén állók örvendezve hozsannáznak, s terítik ruháikat s a pálmafa ágait az útra, amerre Jézus halad.
Jézust elsősorban azok hozsannázzák, akiket meggyógyított, meg azok, akik gyógyulást remélnek tőle. Azok is hozsannáznak, akik a várva-várt Messiást, Izrael királyát, Izrael idegen hatalomtól való megszabadítóját, Izrael dicső felemelőjét látják benne.
A főpapok és írástudók nem éljeneznek, nem örülnek és nem hozsannáznak.
A farizeusokkal egyetértésben Jézust a mózesi törvények megszegőjének, a leprásokkal, bűnösökkel érintkező tisztátalan számkivetettjének, a tanításával Izrael egységét s vallási tanait veszélyeztető hamis prófétának tartják. Jézust a főpapok és az írástudók szándékukban már halálra ítélték.

A nép örömére, ujjongására a vallási vezetők, a főpapok, írástudók és farizeusok csak megneheztelni tudnak. Jézusnak értetlenkedve és hitetlenkedve tesznek szemrehányást: "hallod, mit mondanak ezek?" (Mt. 21-16.)
Jézus otthagyja őket s Jeruzsálemet. A néhány órányi járásra levő Betániába megy éjszakára. Reggel visszafelé menve útközben megéhezik. Az út mellett egy fügefa állt, amin gyümölcs nem, csak levél volt.
A szinoptikus evangéliumok közül vélhetően az első evangélium szerzője Márk tudósít bennünket arról, hogy: "még nem volt itt a fügeérés időszaka." (Mk. 11-13.)
Jézus mégis gyümölcsöt keres a fán, s mikor nem talál, Péter szóhasználatával élve megátkozza a fát.


Bolond ember az, aki fügeérés előtt keres fügét a fán. Ennél már csak az bolondabb, aki mindezért meg is átkozza a fát. Ha az ilyen embernek is bolond, vajon milyen Istennek?

Jézus életét az evangéliumai által ismerve tudjuk, hogy a 40 napos pusztai tartózkodása végén sem teremtett kenyeret a kövekből a Sátán kísértésére, mikor megéhezett. Pedig a képessége bizonyára meg volt hozzá. János 4-34-es igerészében olvashatjuk Jézusról azt, hogy a szamaritánus asszonnyal való beszélgetése végén visszautasítja a tanítványok által hozott ételt. Jézus a táplálékát az Atya akaratának a teljesítésében fogalmazza meg a tanítványainak. Jézus fáradtan ült le Jákob kútjánál, s a tanítványok kimondottan azért mentek a közeli városba, hogy ételt vegyenek.
Jézus néhány kenyér és hal megáldásával csak férfiből több mint 9000 embert lakatott jól két alkalommal.
Mindezek alapján nyugodt szívvel állíthatjuk azt, hogy Jézus a fügefa gyümölcse nélkül is képes lett volna csillapítani az éhségét.
Jézus a genezáreti tavon a hajójukat már-már elsüllyeszteni készülő szelet s a hullámokat a szavával csitítja el, lecsendesíti.
Jézus a vizen jár!
Jézus arra tanít, hogy ha hited van, és azt mondod a hegynek, hogy gyalogoljon a tengerbe, az megteszi.
Jézus a vízből a legfinomabb bort teremti.
Fenti példáimmal azt szeretném igazolni, hogy Jézus ura a természetnek vagyis a természet erői feltétel nélkül engedelmeskednek neki.
Fel kell tennünk a következő kérdést: Az a szeretetet hirdető Jézus, aki soha senkinek és semminek nem ártott, miért nem mondta a fügefának azt, hogy legyen rajtad gyümölcs?
Bizonyára, ahogy az elszáradásra engedelmeskedett a fügefa, engedelmeskedett volna a gyümölcstermési parancsnak is!
Jézus mégis elszárítja a fügefát.

Érteni szeretnénk Jézust, s ezért feltételezzük azt, hogy a fügefa ebben a történetben nem egy szerencsétlen fügeérés előtt levő fa.
Fel kell tudnunk tételezni azt, hogy ez a fügefa valamit jelképez.

A fügefa a szőlőfürttel együtt évezredek óta köztudottan Izrael jelképe. A jólét, a bő termés jelképe ez a tíz hónapon keresztül gyümölcsöt termő fa. A fügefa szimbolikus jelentőségét jelzi az, hogy Buddha egy fügefa alatt világosodott meg, s lett Buddhává. A mohamedánoknál a fügefa a mennyország fája.
Jézus a fügefa elszárításával nem tesz mást, mint előrevetíti az Isten fiát fel nem ismerő és Jézust kereszthalálra küldő Izrael sorsát. Azt a sorsot, amelyre Izrael önmagát ítélte.
Jézus önmagát jelöli meg az élet hordozójául. (Jn. 14-6.). Így aki Jézust tagadja meg, az az életet tagadja meg. Az a fa, az az Izrael, aki az életet tagadja meg, az élettelenné válik s kiszárad.
Jézus minden lehetséges eszközzel előrevetíti Izrael választott sorsának következményeit.
"a fény eljött a világba, és az emberek inkább szerették a sötétséget, " (Jn. 3-19.) Ezért: "elveszik tőletek az Isten Királyságát és olyan nemzetnek adják, amely meghozza a termését" (Mt. 21-43.).
Ennek a fának, Izraelnek a természetes gyümölcsérés idejétől függetlenül kellett volna termést hoznia, hiszen ahhoz, hogy mindez megtörténhessen, Jézus maradéktalanul megtett mindent. Lukács által így beszél minderről Jézus:
"egy fügefa volt valakinek a szőlőjébe ültetve, s odament, hogy gyümölcsöt keressen rajta, s nem talált. Erre ezt mondta a vincellérnek: nézd, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni e fügefán, s nem találok; vágd ki, miért foglalja a földet hiába" (Lk. 13-6,7.)

Az a fa, amelyik akkor sem terem, ha teremhetne, miért foglalja el az ígéret földjét hiába?
Gyümölcseiről ismerni meg a fát! Az a gyümölcsfa, amelyik nem terem, mert nem akar Teremni, az halott fa.
Izraelre utalva Jézus - a fügefát használva fel eszközül - kívülre tette azt, ami Izraelbenbelül volt. A kiszáradást!
"aki hisz bennem, mint az Írás mondja, annak belsejéből élő víznek folyamai ömlenek," (Jn. 7-38.) Ha pedig nem hisznek, a víz hiányában kiszáradnak.
Izrael elvetette Jézust, mint építők a szegletkövet, s ítélte ezzel önmagát pusztulásra.
Izrael bűnben maradt, mert bűnben akart maradni. Abban a bűnben, amelyet Jézus a következőképp fogalmaz: "hogy nem hisznek bennem," (Jn. 16-9.)
Izrael sorsa nem más, mint Jézus sorsa. Jézus így fogalmazza meg ezt a Golgotára menve az Őt sirató asszonyoknak: "Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi történik majd a szárazzal? (Lk. 23-31.)
Jézustól - a fügefa elszárításában Izrael sorsát bemutató cselekedetét követően - azt Kérdezik a tanítványai: "hogyan száradhatott el íly gyorsan a fügefa?" (Mt. 21-20.)
Nem azt kérdezik, hogy miért. Azt kérdezik, hogy hogyan?
Jézus a tanítványok kérdésére válaszol: hit által. Sőt! Ha hited van, a hegynek is parancsolhatsz. "Ámen, mondom nektek, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg, hanem ha azt mondjátok a hegynek: emelkedj fel és vesd magad a tengerbe, az is megtörténik." (Mt. 21-21.)
Annak, hogy az ember a hegyet a tengerbe parancsolja, önmagában véve ugyanúgy nincs értelme, mint egy fügeérés előtt levő fát elszárítani azért, mert nincs rajta füge.
Értelmetlen, ha csak nem példáz valamit.
Annál is inkább, mert ha Jézus a hitre hivatkozva azt sem állítja lehetetlennek, hogy az ember szavára a hegy a tengerbe gyalogol, akkor vajon miért nem pozitív értelemben parancsolt Jézus a fügefának? Ha Jézus éhes volt, s éhsége csillapításának az egyedüli alanya a fügefa lett volna, úgy miért nem azt mondta a fügefának (megáldva azt), hogy: legyen rajtad gyümölcs!
Annak akinek engedelmeskedik a szél, engedelmeskedik a tenger, járni tud a vízen, akinek az áldására több ezer ember lakik jól öt kenyérből és két halból, az bizonyára nemcsak elszárítani, hanem termőre is tudta volna parancsolni a fügefát.

Jézus már leszámolt azzal a lehetőséggel, hogy Izrael fája gyümölcstermésbe forduljon. Utolsó napjait éli Jézus a Földön, és már semmi, de semmi sem készteti Izraelt a gondolkodás-átalakításra.
Márk a következőképp meséli el a fügefa elszárításának két reggel közötti időszakát. A nevezetes reggelen Jézus azt mondja a fügefának: "e korszakra többé senki se egyék rólad gyümölcsöt (Mk. 11-14.). Jézus még ugyanazon nap bemegy a Templomba, kötélből korbácsot fon, s kikergeti az ott levő pénzváltókat, kereskedőket, és az áldozathoz való eladásra váró állatokat.
Hatalmas indulat lobog Jézus szívében Izrael megátalkodottsága miatt!
Másnap reggel ugyanazon az úton menve elcsodálkoznak a tanítványok: "nézd a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt (Mk. 11-21.).

A fügefa Izraelt jelképezi! Ennek alapján Péter szóhasználatával élve, Jézus Izraelt átkozza el? Márk közvetítésében Péter ajkáról hangzik el a megátkozás kifejezése. Péter nem lát mást, mint azt, hogy mestere, a Rabbi azt mondta a fának: száradj el, - az meg elszáradt.
Péter semmit sem értett meg abból, amit értenie kellett volna. Még a kérdésük sem arra vonatkozott, hogy miért szárította el Jézus a fügefát, hanem arra, hogy hogyan? Péter nem értett, csak látott és ítélt: a Mester megátkozta a fügefát. Péter annak ellenére gondolta ezt, hogy tudhatta volna: a fa nem erkölcsi lény. A fa nem tud akarni és nem tud boldog vagy boldogtalan lenni. A fa önmaga akaratából nem tud mássá lenni, mint ami. Jézus csak azt igazolta, hogy a fügefa engedelmeskedik a szavának. Azt igazolta, hogy a természet engedelmeskedik a hit szavának. Engedelmeskedik a szél, a tenger, a fügefa. Gyümölcs-termést, adást várni attól a fától, amelyik nem képes rá, még Jézus részéről is oktalanság.
Így megátkozni sem átkozhatta Jézus a fügefát, hiszen az átoknak is csak az erkölcs területén van jelentősége. A fügefa ezzel szemben nem képes sem erkölcsös, sem erkölcstelen lenni. Szó sincs arról, hogy Jézus elátkozta volna a fügefát. Jézus csak annyit mondott neki: száradj el! Ahogy a szélnek is azt mondta: csitulj el!

Az átok, mint az áldás ellentéte, a gonosz szív terméke. Azt, hogy Jézusnak, akárcsak a fügefa elszárításához, gonosz lett volna a szíve, semmiképp sem állíthatjuk.
A Hang 39/4198-as levelében ezt olvashatjuk: "Az átoknak csak arra van rontó hatása, aki átkoz!"
Amennyiben elfogadnánk azt az eddig általánosan elfogadott állítást, hogy Jézus elátkozta a fügefát, akkor az átok rontó hatásának Jézus felé kellett volna megvalósulnia.
Ezt feltételezni viszont teljes képtelenség!
Így a fügefa megátkozásának szóhasználata Jézus viszonylatában az események teljes és totális félreértése. A szerető Isten félreismerése.
Jézus példázatairól, történeteiről, cselekedeteiről, tanításáról megállapíthatók, hogy kivétel nélkül erkölcsi tartalmat hordoznak. A fügefa elszáradása jel!
A hegy tengerbe gyaloglása jel! Arra jel, hogy annak, akinek a parancsára bekövetkezik, rendelkezik azzal a hittel, hogy mindez megtörténjen.
A hegyet tengerbe küldő nem az Istenben, nem Jézusban hisz, hanem abban, hogy hitével, hitének szavával uralja a természet erőit.
Ha pedig hited van, s imádkozol az Atyához, a hited által megkapod azt, amit kérsz. (Mt. 21-22.).

Jézus nem a szavak erejében levő hit következményeivel zárja tanításának mondanivalóját. Jézus az Istenbe, az Isten gyermekszeretetébe vetett hit tartalmára helyezi a hangsúlyt. Arra a gyermek szeretetére, amellyel az Atya elküldte a Fiát, hogy megismertesse magát a gyermekeivel. Elküldte, hogy annak, aki a Fiú szavait hallja, és hisz abban, korszakra szóló élete legyen! (Jn. 5-24.).

Szabó János