Bulányi György - a hiteles ember

Az oldal nyomtatása

Bulányi György neve nem csak Magyarországon ismert, hanem Európa más országaiban, így természetesen a Vatikánban is. Az az ember, aki ilyen életet él, biztos a Mennyországba kerül. Példát állított lelkületből, akit - Jézus útját járva - halálra ítéltek, majd ezt életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Kiszabadulása óta aktívan tevékenykedik, amelynek - mint életrajzából is kiderül - nem örült soha az egyház. Az utóbbi években komolyan segíti a Hang, vagy "Égi béke a Földön" közössség tevékenységét is. 2003 február 1-én volt Gyuri bácsi gyémántmiséje, ekkor volt 60 esztendeje, hogy első szentmiséjét megtartotta. Most idézzük a meghívón szereplő életrajzát, majd egy olyan leveléből is idézünk, amelyben röviden bemutatja az általa életre keltett Bokor Közösséget.

"Születtem 1919-ben, apáról-anyáról katoikus családban - hét gyerekből másodikként. A gimnázium nyolc osztályát a pesti piaristáknál végeztem. Érettségi (1936) után beléptem a Piarista Rendbe, ahol 1943-ban pappá szenteltek, s ugyanakkor Pázmány egyetemén magyar-német szakos tanári oklevelet szereztem. iskoláink államosításáig Sátoraljaújhelyen, Tatán, Debrecenben -a Rend gimnáziumban tanítottam. Rómából érkező indíttatásra 1945 tavaszától Debrecenben és az egész is - kisközösségeket kezdtem építeni. E munkámat a pártállam összesküvésnek minősíttte, s 1952-ben életfogytiglani börtönre itélt. A 60-as évek elején szabadultam. Csak szállítómunkás lehettem, s ilyenként írtam meg fő művemet - 1970-re: Keressétek az Isten Országát! Közben folytattam a kisközösségek építését. Az állampárt 1976-ban ráveszi Lékai bíborost, hogy egyházi eljárást kezdeményezzenek kisközösségeink, a Bokor ellen. Míg a pártállam börtönbe zárja a katonáskodást Jézusért visszautasító testvéreinket, a hierarchia a Bokor papjait, mint felbujtókat felfüggesztéssel, kényszernyugdíjazással bünteti, engem pedig 1982-ben eltilt a templomi szolgálattól. Intézkedését a Vatikán 1987-ben megerősíti, majd tíz évvel később, 1997-ben felülbírálja az 1982. évi eltiltást. Azóta - legalábbis elvben templomban is szolgálhatok, nemcsak a kisközösségekben.
A Vatikán 1985-ben aláiratott velem egy hitvallást, melyet én ki akartam egészíteni a II. Vatikáni Zsinat egy szövegével. Nem egészíthettem ki. Így hangzik: 'Az isteni törvény rendelkezéseit az ember a lelkiismeretében fogja fel, amelyet tartozik hűségesen követni, hogy eljusson Istenhez. Nem szabad tehát az ember arra kényszeríteni, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék és csak lelkiismeretének tartozik engedelmeskedni.'
Dignitatis Humanae).

Bulányi György
piarista tanár"

A Bokor Bázisközösségről (idézet Bulányi György egyik leveléből)

"...A Bokor Bázisközösség megnevezés egy mozgalmat jelöl, amely autonóm közösségekből áll. Az egyes közösségek létszáma általában nem igen haladja meg a 10-12 főt. Ennek a létszámbeli korlátozásnak eredeti oka abban állt, hogy az 1948-ban ránk köszöntő ateista diktatúra föld alá kényszerített minket: olyan katolikusokat, akik 1945-től kezdődően azért találtunk egymásra, hogy a megnehezedett körülmények között magunkban s másokban a hitet ápoljuk, megőrizzük. Később világossá vált, hogy a kicsiny létszám nemcsak rejt a titkosrendőrség elől, hanem segíti a nagykorú kereszténnyé és apostollá nevelődést is. Segíti annak folytán, hogy a közösség mindegyik tagja kifejti a felmerülő kérdésekben azt, amivel a Lélek általa gazdagítja a közösség tagjait.
E közösségek a maguk tanulmányai során az évek múltával egyre jobban megismerték Jézus szeretet-üzenetét. Azt gondoltuk és gondoljuk ma is, hogy ez a Jézustól tanulható szeretet az uralkodást elutasító kicsiségben, a lábmosó szolgálatban, a gazdagságot elutasító szegénységben, a javainkat másokkal megosztásban, a kiváltságokról lemondással járó üldözöttségben, az erőszak minden formájának elutasításában kibontakozva építi Isten országát.
Erről tettünk bizonyságot társadalmunkban, ezért szenvedtek közösségeink tagjai halált és börtönbüntetést a diktatúra megdőltének utolsó napjaiig.
Ezt a mozgalmat katolikusokkal kezdtem jó ötven évvel ezelőtt, s a mozgalom tagjai kevés kivétellel ma is katolikusok. De az egyes közösségek szívesen láthatnak tagjaik között nemcsak katolikusokat, amennyiben a jelentkezők a jézusi szeretet imént említett tartalmait gondolják az emberiség reményének. Ami a mozgalmon belül a magam törekvéseit illeti, ma is változatlanul azon dolgozom, hogy a fentiekben körvonalazott jézusi szeretet magatartását minél teljesebben érvényesítsük tanításunkkal s életpéldánkkal egyházunkban a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai szerint..."