Feri bácsi emlékére III.
(Deák Éva Mária )

Az oldal nyomtatása

Drága Jézusom!

Ezúton köszönöm meg Neked Feri bácsit, aki közel 20 évig tanított, és követte figyelemmel a Feléd vezető utamat! Keresőként első lépéseimet igazgatta, majd az ő közösségében tanulhattam hetenként. Lábmosásra tanított, nem fejmosásra. Életem egyik meghatározó és megdöbbentő élménye volt, amikor egy Nagycsütörtöki összejövetelünk alkalmából valóban megmosta a lábunkat . S milyen nehéz volt ezt elfogadni! Nyitottságra, gondolkodásra, óvatosságra intett minket, s arra, hogy miután megértettük, fogadjuk is a szívünkbe az Evangéliumot, s cselekedjük is meg a Tanítást!
Arra tanított, hogy természetesen, egyszerűen és nyitott, adakozó szívvel éljek. Ő maga is ilyen volt.

S köszönöm Neked, Atyám, hogy földi életének utolsó 20 hónapjában a mindennapjainak is része lehettem, s már naponta tanulhattam tőle! Az áldozatvállalást, a szenvedés főlvállalását egy zokszó nélkül, mert Veled, Uram, minden könnyebb! A Hang - közösség egységéért és békéjéért ajánlotta föl a szenvedéseit. Hogy adjuk tovább, amit tőle tanultunk, váljunk magunk is tanítványokká , emberhalászokká, s árasszuk a szeretetet, sugározzuk a békét, derűt, örömöt, ha nem is könnyű ! Osszuk szét magunkat, mert csak így érdemes élni!

S hálatelt szívvel köszönöm, Uram, azt a kegyelmet, hogy elkísérhettem őt a kapuig, amikor az Égi Hazába tartott! Egy kicsit talán még enyhíthettem fizikai szenvedéseit, megitathattam, imádkozhattam mellette, s ő fogta a kezem. Az utolsó órában kisimult az arca, mennyei fény öntötte el, s egy félmosoly volt az ajkán. Békésen feküdt, miközben a gyertya lobogó lánggal égett az éjjeliszekrényén, s én halkan énekelgettem a Szűzanyának. Az Angyalok várakoztak, s ő Hazakészült. Talán tényleg a halála órája volt a legboldogabb ! S aztán egyszercsak csönd lett. Még két apró lélegzet, s egy mozdulat, a kezeit fölfelé emelte… Dicsőítőn és kapaszkodón...
S én hálás szívvel imádkoztam, s mondtam köszönetet érte, s hogy földi szenvedéseinek végeszakadt . Végre meggyógyult!

Persze, nagyon hiányzott. De két nap múlva egyszercsak megsimogatta az arcom, s azt mondta: "Ne sírj, Lányom, mindig veled leszek!" S érzem, hogy így is van. Velünk van!

Feri bácsi, Isten áldjon! Találkozunk!

Szeretettel:

Deák Éva Mária